Page 26 [26]
VARGA D. ANNA
Mindezekből látható, hogy hosszú magánhangzók helyett az ainu nyelv ese¬
tében a magánhangzók meghosszabbodásáról beszélhetünk, amely jelenség
összefügg a hangsúlyozással. Tehát nem rövid és hosszú fonémákról beszélhetünk,
hanem rövid fonémákról és azok hosszú allofónjairól, amikor beszédhangként
realizálódnak. Az ainu nyelvben a hangsúly helye nem állandó a szavakban,
ugyanakkor gyakoriak az utolsó szótagon hangsúlyozott szavak. Pitsudski kétfé¬
le hangsúlyt, egy erősebbet és egy gyengébbet különít el. Az erősebbet jobbra
tartó (pl. cá:), a gyengébbet balra tartó (pl. <a>) ékezettel jelöli. Ugyanakkor
amennyiben csak hosszabb vagy rövidebb szótag megkülönböztetését jelöli,
további ékezeteket használ: hosszú esetén például cá: , révid esetén <a>.”° Pil¬
sudski tehát ugyanazt a négy típusú ékezetet használta a magánhangzó hosz¬
szúságának és hangsúlyosságának jelölésére, amely ékezetek Baráthosinál is
megjelennek. A fentiek fényében és annak ismeretében, hogy az Ainu szótár
készítésekor Baráthosi ismerte Pilsudski művét, feltételezhetjük, hogy Baráthosi
hasonló módon, a hangsúlyokat és a magánhangzó hosszúságát igyekezett jelöl¬
ni az ékezetekkel. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben Baráthosi öt magánhang¬
zót és azok módosulásait jegyezte le, tehát a szakirodalomhoz hasonlóan öt
alapmagánhangzót különít el, amelyek egyszerűen megfeleltethetőek az IPA¬
rendszer jelölésének.
A már tárgyalt /w/ mellett egyes szerzők — mint Simeon és Pilsudski - fel¬
hangzóként tartják számon a <j>-vel vagy cy2-vel jelölt /j/-t is.?! Illetve, például
Kindaicsi és Pilsudski, jelölik még diftongus részeként is, amely az /i/ hang
szóvégi módosulásakor alakul ki.? Napjainkban azonban főként a mássalhang¬
zók közé sorolják őket.?? Baráthosi ezeket jellemzően egységesen cj:-vel jelölte.
MÁSSALHANGZÓK
A mássalhangzók esetén is vannak olyan jelölések, amelyek egyszerűen megfe¬
leltethetöek az IPA-rendszer hangjainak: [h] /h/, [k] /k/, [m] /m/, [n] /n/, [p] /p/,
[s] /s/, [t] /t/.
Barathosi hasznalt tovabba <b, d, g ¢> bettiket is, amelyre az lehet a magya¬
razat, hogy az ainu nyelvben a /p, t, k, te/ hangok egyes esetekben zongésedhet¬
20 Pitsudski: Materials, 10.
?! George John Simeon: The Phonemics and Morphology of Hokkaido Ainu, Ann Arbor, University
of Southern California, 1968, 13; Pitsudski: Materials, 3.
2 Pitsudski: Materials, 3. Shiraishi: Phonetics, 449.
23 Uo.
19
. 24 »