Oldal 330 [330]
OCR
328 TAKACS-SANTA ANDRAS nyes, hogy a közösségi életformából következően lakóik környezetterhelése kisebb, mint az őket körülvevő többségi tarsadalomé (Meltzer 2005). Végül, de nem utolsósorban pedig ott vannak még a , szétszórt" ökoközösségek is. Ellentétben az előző két kategóriával, itt a közösség tagjai nem egymás szomszédságában, hanem egy településen (vagy több közeli településen) szétszórva élnek - a teljes lakosságszámhoz viszonyítva kisebbségben. Városokban és vidéki településeken egyaránt léteznek ilyen közösségek. A tagok közötti kapcsolatok szorossága jelentősen eltérhet az ökologikus helyi közösségekben. A , szétszórt" közösségek tagjai között a nagyobb fizikai távolság miatt már eleve jellemzően lazább a kapcsolat, mint az ökofalvak vagy a co-housingok közösségei esetében. Ez azt is jelenti, hogy egy atomizált társadalomból kiindulva — vagyis amikor az emberek nem igazán szocializálódnak a közösségi létre — egy , szétszórt" közösséget könnyebb létrehozni és működtetni, mint a másik két típust. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a , szétszórt" közösségek létrehozásakor nem feltétlenül szükséges plusztőke földvásárláshoz vagy építkezéshez, illetve nem szükségszerűen kell elköltöznie bárkinek is, könnyen belátható, hogy ilyen típusú közösségekben potenciálisan lényegesen több ember vehet részt, mint ahányan ökofalvakhoz vagy co-housingokhoz reálisan csatlakoznának. Mit tehetnek az ökologikus helyi közösségek? E közösségek céljaikat három szinten igyekezhetnek megvalósítani. Egyrészt a közösség szintjén. Számos ökologikus közösségi életmód-alternatíva létezik, ilyen például a használati tárgyak (például autó, szerszámok, könyvek) megosztása a tagok között, vagy akár a közös mezőgazdálkodás. Másrészt ott az egyén, illetve a háztartások szintje. A közösség tagjai segíthetik egymást egyéni életük, illetve háztartásuk környezetkímélőbbé tételében. Például információkat, tapasztalatokat cserélhetnek környezetkímélő megoldásokról, vagy környezetkímélő viselkedési normákat tartathatnak be egymással. E normák megszilárdulása közösségben, egymást segítve könnyebb, mint egyénileg. Harmadrészt pedig a település szintjén is lehetőség nyílik a cselekvésre. A közösség politikai aktivitást is folytathat (a szó klasszikus, tehát elsősorban nem pártpolitikai értelmében: igyekezhet részt venni a település (esetleg településrész vagy járás) közügyeiről folytatott párbeszédben, vitában és döntéshozatalban. Ennek folyamán megkísérelheti környezetkímélőbbé tenni a helyi önkormányzat(ok), illetve a helyben működő cégek tevékenységét (utóbbit akár abban az értelemben is, hogy maga a közösség indít vállalkozást?), továbbá formálni a helyi emberek gondolkodásmódját és viselkedését." > http://kozossegivallalkozas.hu 4 Arrdl, hogy a helyi ökoközösségek miként tehetik a demokráciát helyibbé és részvételibbé, lásd Takács-Sánta 2017: 6. fejezet.
