Seite 314 [314]
312 FARKAS JUDIT
hogy megbirkózzanak a fenti kihívásokkal. A mozgalom célja ilyen közösségek
kialakítása, fejlesztése. Hopkins a rezilienciaelméletre alapozta elképzelését, a
reziliencia definícióját pedig Brian Walker ökológustól és munkatársaitól vette
át: , A reziliencia a rendszer azon képessége, hogy elnyeli a zavaró hatásokat, és
a változások közben átszervezi önmagát, úgy, hogy lényegében továbbra is
megőrizze ugyanazt a funkciót, szerkezetet, identitást és visszacsatolást" (idézi
Scott Cato — Hillier 2011: 69. A mozgalom a reziliencia mellett az adaptációs
készségek fejlesztését is alapvetőnek tartja.
Az átalakulás az élet minden aspektusát érintheti: a helyi élelmiszer- és ener¬
giaforrások felkutatását vagy létrehozását; a helyi gazdaság, a helyi termelők és
kisvállalkozások erősítését; a használt cikkek kereskedelmét vagy cseréjét; a
takarékosságot az erőforrásokkal; a környezetbarát közlekedési megoldásokat;
helyi valuták bevezetését és így tovább. Az Átalakulók (Transitioners) a gazdaság
működésére is alternatív megoldást keresnek, egy nem-kapitalista gazdaság
vízióját igyekeznek kidolgozni. Összességében tehát reflektálnak és megoldást
keresnek mindarra, amit a város legfőbb problémáiként azonosítottunk fentebb
(energia, közlekedés, élelem stb.).
A mozgalom úgy véli, hogy a helyi innovatív megoldások képesek rendszer¬
szintű átalakulást előidézni. Ezt annak a felismerésnek köszönhetik, hogy a
kortárs ipari társadalom nem képes egykönnyen áttérni egy fenntartható jövőre,
így maguknak az egyéneknek kell lépniük, és közösségi szinten kialakítaniuk
a szükséges készségeket. Nem véletlen, hogy narratívájukban és működésükben
egyaránt kiemelt szerepet kap a relokalizáció az élet minden területén.
Garrett Boudinot és Todd LeVasseur Totnesben 2014-ben végzett kutatásukban
arra voltak kíváncsiak, hogy a mozgalom tagjai milyen értékrenddel, milyen
etikával rendelkeznek, és ezek milyen életmódbeli változásokat hoznak maguk¬
kal. Kvalitatív módszerekkel vizsgálták a tagok affektív, normatív és etikai mo¬
tivációit. Eredményeik azt mutatják, hogy a résztvevőket egyfelől ökocentrikus
normák és etika vezérli. Ugyanakkor egyfajta mélyen gyökerező antropocent¬
rizmus is kimutatható náluk, amennyiben a változtatás igényét az önfenntartás
önérdeke motiválja (Anderson 2012: 342; idézi Boudinot-LeVasseur 2016: 385).
A közösség gazdasági működését a permakultúra igazságos elosztás (fair share)
alapelve mentén az energiahatékony működés, a rövid ellátási láncok határozzák
meg. Politikai nézeteiket tekintve az egyének nem osztoznak hivatalos politikai
ideológiában, sőt meglehetősen sokszínű politikai nézeteket is vallhatnak az
idealisztikus szocializmustól az , egyszerűen csak zöld"-ig, a jelenlegi politikai
5 . Hopkins maga permakultúra-oktató volt, amit alkalmazott az Átalakuló Városok koncepciójának
kidolgozásakor is: a permakultúra 12 alapelvét (lásd kötetünk , Az élelmezés mint globális kihí¬
vás" című írását) a közösségi működés keretein belül értelmezte újra.
Ahogyan Molly Scott Cato és Jean Hillier felhívják a figyelmet, a mozgalom alapművének, a
Hopkins által 2008-ben kiadott Transition Handbooknak az alcíme — From oil dependency to
local resilience — pontosan meghatározza az Átalakuló Városok lényegét és törekvését: csök¬
kenteni a fosszilisenergia-használatot és erősíteni a helyi közösségeket (Scott Cato — Hillier 2011:
6).