Oldal 290 [290]
OCR
288 BALOGH PAL GÉzA — KaszAs LUCA — Kiss REBEKA hárult a kulturális különbségekből adódó konfliktusok feloldásában való segítségnyújtás. Ez sem első pillanattól, tudatos módon volt része formálódó intézményünk missziójának, inkább a hétköznapi helyzetek során alakult ki, mint amikor például friss beköltözőknek magyarázzuk a helyiek szempontjait, vagy épp tősgyökeres barátainknak a beköltözők nézőpontját. Ebben ismét az antropológiai szemlélet jelentett fontos iránymutatást, ami miatt tudatosan nem foglaltunk állást egyik , oldal" mellett sem a felmerülő konfliktusokban, inkább a közvetítésre helyeztük a hangsúlyt. Az ilyen helyzetek sokasodásával jöttünk rá, hogy ez tudatosan vállalt missziónk kell hogy legyen. Az előző részben már hangsúlyoztuk az akciókutatás és a közösségfejlesztés egybeolvadását. Az egyes személyes történetek összekapcsolódása új szinten formál közösséget: az emlékezeten keresztül. Ezt az emlékezetet és ennek az emlékezetnek az erejét szeretnénk felhasználni az Öregház újjáépítésekor. Ennek a gondolatnak egy nagyon kézzelfogható, jól érthető példája a kiállítandó tárgyak gyűjtése és adományozása. Kezdetben felhívásokat tettünk közzé, hogy kóspallagi, illetve kóspallagi kötődésű, feleslegessé vált tárgyakat gyűjtsünk az épülő tájház kiállításához, továbbá egy-egy megüresedő régi ház kipakolásánál és a lomtalanításoknál igyekeztünk szemfülesek lenni, és jellegzetes, a kiállítást gazdagító tárgyi emlékek után kutattunk. A kezdeti felhívásokat azonban egyre inkább felváltották a közösség tagjai felől érkező megkeresések és tárgyi felajánlasok: ,Sztikségetek van-e régi kom6dra?”, ,Es ilyen van-e mar a tajhazban?”. A megkeresések számából és a már-már raktározási problémát jelentő adomá
