alulról szervező (grassroo0) csoportok, akik alkalmazzák az e csoportokra jel¬
lemző DIY (csináld magad) módszereket. Alternatívát kínálnak az antropocén
apokaliptikus vízójára, és egy új világkép, társadalmi képzet (social imaginary)
kialakítására és elterjesztésére törekednek (Emmett-Nye 2017: 117-118).
E mozgalmak és közösségek egyik kulcskoncepcidja a lokalizáció. A globális
gazdaság energiafaló, természetromboló, a gazdasági és politikai hatalmat cent¬
ralizáló folyamatai helyett, amit a folyamatos növekedés ideája éltet, a lokalizá¬
cióra úgy tekintenek, mint ami decentralizálja és a helyi közösségek kezébe adja
a hatalmat, a lokális erőforrásokat fenntartható módon használja, a gazdaság a
közösség és a természeti környezet javát egyaránt szolgálja. A lokalizáció folya¬
mata emellett képes ügyelni a világ komplexitására, az ökológiai, geográfiai és
kulturális különbségekre, arra, hogy ami az egyik helyen működőképes, az nem
biztos, hogy máshol is az. Ide sorolhatók az Átalakuló Mozgalmak (Transition
Movements), a permakultúra, a közösségi kertek, az ökofalvak vagy az agrár¬
mozgalmak (például: Via Campesina, Agroökológia Mozgalom). A közös alap¬
elvek okán számos hasonlóság, lokális szinten pedig nagy átfedés mutatható ki
e mozgalmak között (Emmett-Nye 2017: 117-123).
Az alább bemutatásra kerülő közösségek másik kulcskoncepciója a nem-nö¬
vekedés (degrowth) ideája. A nem-növekedés az alternatív gazdasági paradigma
egyik központi elve, ami kritizálja a folyamatos gazdasági növekedésre való
törekvést, a növekedés mindenek feletti elvárását; a kortárs ökológiai-társadalmi
problémák gyökerét ebben látja. A nem-növekedés támogatói számos módszert
kidolgoztak, amivel a fenntartható gazdasági működés kialakítható lenne: