Page 256 [256]
254 FARKAS JUDIT
Környezetművészet
A szakirodalom a környezetművészetet olyan átfogó fogalomnak tekinti, amely
magában foglalja mindazokat a környezettel foglalkozó műalkotásokat, amelye¬
ket akár beltéren, akár kültéren konkrétan bemutattak, vagy — efemer alkotások
esetében — megalkottak, majd pedig dokumentálva mutattak meg. A környezet¬
művészet bevihető a galériába vásznak, fényképek, szobrok, videók, filmek és
természeti tárgyak formájában (pl. uszadék, talaj, levelek, iszap, sziklák), vagy a
szabadban in situ megtekinthetők (Thornes 2008: 393). A művészetfilozófus
Nicolas Bullot meghatározása szerint környezetművészet , minden olyan műaál¬
kotás, amely környezeti témákkal foglalkozik, függetlenül a művész által képvi¬
selt médiumtól, stílustól és pozíciótól" (Bullot 2014: 511). A művészetnek mindig
is tárgya volt a természet, ezen belül pedig az ember és a természeti környezet
kapcsolata. A környezetművészet történetét felvázoló munkák általában az 1960¬
as évektől, az akkor elindult fordulattól kezdve tárgyalják a témát, de jellemző,
hogy a jóval korábbi előzményeket is áttekintik, ki részletesen, ki kevésbé rész¬
letesen (Thornes 2008; Hubbell—Ryan 2022).
Ben Tufnell három szakaszt állapított meg a környezetművészet 1960-as években
induló történetében:
Az első 1967-től 1977-ig tartott, és egy rendkívül innovatív időszak volt, amikor a
művészek radikálisan átgondolták a tájról, a természetről és a művészetről kialakult
gondolkodásmódot, és új tevékenységi területekre léptek. A korszak jellegzetes mun¬
káiként Richard Long A Line Made by Walking, illetve Walter De Maria The Lightning
Field" című alkotásait jelölte meg.
A második periódust Tufnell az 1970-es évek vége és az 1980-as évek vége közé
tette, és Agnes Denes Wheatfield A Confrontation (1982)," Joseph Beuys 7000 Oaks
(1982)? című alkotásaival, illetve Robert Morrisnak a Land Reclamation as Sculpture
című szimpóziumra (King County, 1979) készült, cím nélküli munkájával jellemezte."
> A témával foglalkozó kutatók az előzmények között, a környezetművészet első formáiként
tartják számon az őslakosok olyan művészeti munkáit, mint a sziklarajzok, a barlangfestmények,
a fafaragäsok, a totemoszlopok (Hubbell-Ryan 2022: 149-150), a Stonehenge-et, a piramisokat,
Hadriánusz villáját Tivoliban, vagy az angol Lancelot , Capability" Brown täjkertjeit (https://www.
architecturaldigest.com/gallery/capability-brown-landscape-design-england) (Lucie-Smith 2004).
Ezen alkotások gyakran kerülnek veszélybe, vagy azért, mert nem ismerik fel jelentőségüket,
vagy gazdasági érdekek okán, például valamilyen fontos erőforrást találnak a területen. E helyek
védelmére jött létre a Sacred land-projekt, lásd https://sacredland.org/international-efforts-to¬
protect-sacred-places/. Éppen e könyvfejezet írása közben (2022. december) érkezett a hír, hogy
a Nagy-Ausztráliai-öböl partvidékén található Nullarbor-fennsík Koonalda nevű barlangjának
mészkőfalába vésett, 30 000 évesre becsült rajzokat vandálok semmisítették meg.
° — https://www.tate.org.uk/art/artworks/long-a-line-made-by-walking-p07149
7 https://www.diaart.org/visit/visit-our-locations-sites/walter-de-maria-the-lightning-field
8 https://www.architecturaldigest.com/story/agnes-denes-prophetic-wheatfield-remains-as-rele¬
vant-as-ever
° — https://www.tate.org.uk/art/artworks/beuys-7000-oak-trees-ar00745
0 https://www.4culture.org/public_art/earthwork/