Seite 239 [239]
OCR
KÖRNYEZETI IGAZSÁGOSSÁG 237 termelő képességéhez kötődik, közgazdaságtani szempontból mérhető (Málovics 2012b). (Läsd kötetünkben a , Közgazdasági válaszok a környezeti fenntarthatóság kihívásaira — rövid áttekintés" című írást.) Úgy tekintünk rá, mint egy eszközre, használati tárgyra (Eden 2009), melynek igénybevétele egyénenként és társadalmi csoportokként eltérő. A környezet kiaknázása gyakran összekapcsolódik a hatalom birtoklásával és a befolyás gyakorlásával is. Mindez egyenlőtlenségeket okoz az élet számos területén, bizonyos csoportokat előnyhöz juttatva, másokat hátrányos helyzetbe hozva. A környezeti kockázatok és veszélyek eloszlása és hatása sem azonos, ami tovább növelheti a társadalmi helyzetből kialakult különbségeket. A környezet tehát nem csupán a természeti értékei miatt, hanem az emberre gyakorolt hatása miatt is fontos, így igazságtalanságon nemcsak a természetben okozott, de a társadalmi-gazdasági környezetben fennálló és kialakuló negatív állapotokat és folyamatokat is értjük. A környezet és ember viszonyának újraértelmezése rávilágít, hogy a környezetben tapasztalt egyenlőtlenségek olyan struktúrákat alakítanak ki, melyek direkt vagy indirekt módon újra és újra befolyásolják életünket, társadalmi-gazdasági cselekedeteinket, politikai döntéseinket (Williams 1999) és a környezet állapotát. Az egyenlőtlenségek újratermelik az egyenlőtlen helyzeteket és a társadalmi különbségeket. Ezek egyik legfőbb jellemzője, hogy az egészséges környezethez való jog csorbul többek között az egészségügyi kockázatok növekedésével vagy az életminőség romlásával (PälBoros 2010). Az egészséges környezethez való joghoz kapcsolódóan fontos két, egymással ellentétes megközelítést felvázolni. A libertariánus és a liberális (Weston 2008) nézőpontok másként definiálják az egyéni szabadságjogokat, így más hozzáállást képviselnek a környezethez való jogot tekintve is. A libertariánus nézőpont az állam legkisebb intervencióját támogatja, azt is főként a magántulajdon védelme érdekében. A szabadságot és ezáltal a környezethez való jogokat a valamitől való mentességként, ellenpontként hatarozza meg (Feinberg 19999. Ebből a szempontból tehát az embereknek joguk van a környezeti ártalmaktól mentes élethez. A liberális nézőpont azt fogalmazza meg, hogy az egyénnek, csoportoknak mihez van joga. Ebből a szempontból tehát az egyéneknek, csoportoknak joguk van egy olyan környezethez, mely az egészséges élethez való alapfeltételeket biztosítja (3. ábra). Mindkét álláspont szerint elengedhetetlen az egészséges minőségi élethez szükséges környezet biztosítása, így hát céljuk a környezeti igazságosság szempontjából azonos. A környezeti igazságosság eléréséhez vagy biztosításához szükséges beavatkozásokban, akciókban, megvalósítási módozatokban mégis különbözni fognak, mely különböző társadalmi közegekben eltérő eredményességet hozhat, magában rejtve a nem hatékony beavatkozás vagy a kudarc lehetőségét is. Az azonban bizonyos, hogy mindkét nézőpont szerint az egészséges környezethez való jog a reciprocitáson alapul, hiszen az, aki a környezetben kárt okoz, köteles azt helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni.
