Page 239 [239]
KÖRNYEZETI IGAZSÁGOSSÁG 237
termelő képességéhez kötődik, közgazdaságtani szempontból mérhető (Málovics
2012b). (Läsd kötetünkben a , Közgazdasági válaszok a környezeti fenntartható¬
ság kihívásaira — rövid áttekintés" című írást.) Úgy tekintünk rá, mint egy eszközre,
használati tárgyra (Eden 2009), melynek igénybevétele egyénenként és társadalmi
csoportokként eltérő. A környezet kiaknázása gyakran összekapcsolódik a
hatalom birtoklásával és a befolyás gyakorlásával is. Mindez egyenlőtlenségeket
okoz az élet számos területén, bizonyos csoportokat előnyhöz juttatva, másokat
hátrányos helyzetbe hozva. A környezeti kockázatok és veszélyek eloszlása és
hatása sem azonos, ami tovább növelheti a társadalmi helyzetből kialakult
különbségeket.
A környezet tehát nem csupán a természeti értékei miatt, hanem az emberre
gyakorolt hatása miatt is fontos, így igazságtalanságon nemcsak a természetben
okozott, de a társadalmi-gazdasági környezetben fennálló és kialakuló negatív
állapotokat és folyamatokat is értjük. A környezet és ember viszonyának újraér¬
telmezése rávilágít, hogy a környezetben tapasztalt egyenlőtlenségek olyan
struktúrákat alakítanak ki, melyek direkt vagy indirekt módon újra és újra be¬
folyásolják életünket, társadalmi-gazdasági cselekedeteinket, politikai döntése¬
inket (Williams 1999) és a környezet állapotát. Az egyenlőtlenségek újratermelik
az egyenlőtlen helyzeteket és a társadalmi különbségeket. Ezek egyik legfőbb
jellemzője, hogy az egészséges környezethez való jog csorbul többek között az
egészségügyi kockázatok növekedésével vagy az életminőség romlásával (Päl¬
Boros 2010).
Az egészséges környezethez való joghoz kapcsolódóan fontos két, egymással
ellentétes megközelítést felvázolni. A libertariánus és a liberális (Weston 2008)
nézőpontok másként definiálják az egyéni szabadságjogokat, így más hozzáál¬
lást képviselnek a környezethez való jogot tekintve is. A libertariánus nézőpont
az állam legkisebb intervencióját támogatja, azt is főként a magántulajdon vé¬
delme érdekében. A szabadságot és ezáltal a környezethez való jogokat a vala¬
mitől való mentességként, ellenpontként hatarozza meg (Feinberg 19999. Ebből
a szempontból tehát az embereknek joguk van a környezeti ártalmaktól mentes
élethez. A liberális nézőpont azt fogalmazza meg, hogy az egyénnek, csopor¬
toknak mihez van joga. Ebből a szempontból tehát az egyéneknek, csoportok¬
nak joguk van egy olyan környezethez, mely az egészséges élethez való alap¬
feltételeket biztosítja (3. ábra). Mindkét álláspont szerint elengedhetetlen az
egészséges minőségi élethez szükséges környezet biztosítása, így hát céljuk a
környezeti igazságosság szempontjából azonos. A környezeti igazságosság el¬
éréséhez vagy biztosításához szükséges beavatkozásokban, akciókban, megva¬
lósítási módozatokban mégis különbözni fognak, mely különböző társadalmi
közegekben eltérő eredményességet hozhat, magában rejtve a nem hatékony
beavatkozás vagy a kudarc lehetőségét is. Az azonban bizonyos, hogy mindkét
nézőpont szerint az egészséges környezethez való jog a reciprocitáson alapul,
hiszen az, aki a környezetben kárt okoz, köteles azt helyreállítani vagy a hely¬
reállítás költségét viselni.