Page 230 [230]
228 MENDLY DOROTTYA — MIHÁLY MELINDA
Annak ellenére, hogy a jelenlegi élelmiszer-rendszer marginalizálja őket, és
az agrártudományokban alulkutatottak, Közép-Kelet-Európa csökkenő számú
kisléptékű gazdálkodói gyakran virágoznak az informális cserehálózatokban és
piacokon (Visser—Dorodel et al. 2019; Varga 2019), jelentősen hozzájárulnak az
elelmiszertermeleshez (Visser-Kurakin-Nikulin 2019; Thiemann-Spoor 2019),
a fenntarthatösäghoz (Kiss-Bela-Bodorkös 2012; Jehli ka et al. 2019) és a tar¬
sadalmi kohéziéhoz (Jehli ka et al. 2019; Varga 2019).
Osszefoglalé és konklüzié
Fejezetünkben az élelmezést mint globális kihívást és a jelenlegi rendszer alter¬
natíváit jártuk körül. Mivel az élelmezés globális kihívásként a világ minden
pontján érezteti hatását, a kihívás megértéséhez és a kezeléséhez is a földrajzi
léptékek széles skálájában — világszinten, kontinentális, makroregionális, állami
és helyi szinten is — szükséges gondolkodni.
A jelenlegi élelmiszer-rendszer két legjelentősebb reformkísérletét az elfo¬
gyasztott élelem térbeli közelségének fontosságát hangsúlyozó megoldások és
a termesztéstechnológia környezetbarátabbá (és egészségesebbé) tétele jelentik.
A különböző , fogyassz hazait" kampányoknak, a , rövid ellátási láncoknak" (REL),
a helyi, illetve kifejezetten kistermelői piacoknak vagy a bevásárlóközösségeknek
a domináns narratívái a piaci viszonyok uralta rendszeren és ebben az élelmiszer
árujellegén nem kívánnak változtatni, hatásuk pedig ennek megfelelően korlá¬
tozott marad. A termesztéstechnológia környezetbarátabbá tételének a bioterm¬
esztés / ökológiai gazdálkodás a legismertebb, legelterjedtebb, illetve leginkább
kidolgozott példája. Az ökológiai gazdálkodás azonban sokszor csupán term¬
esztéstechnológiai alternatívát jelent (pl. a szintetikus vegyi rovarirtó és gyomirtó
szerek, valamint a szervetlen műtrágyák használata teljes mértékben vagy nagy¬
mértékben kerülendő), anélkül hogy az élelmezés globális ellátási láncokba
szerveződését megkérdőjelezné.
Az élelem-önrendelkezés egy olyan politikai keret, ami a globalizált élelmi¬
szer-rendszerek által teremtett rendszerszintű kihívásokra mutat rá és keresi az
ellenállás lehetőségeit. Olyan élelmiszer-rendszert népszerűsít, amelyben a kis¬
léptékű családi gazdálkodók és parasztok agroökológiai módszerekkel helyi
fogyasztásra alkalmas élelmet termesztenek. Az agroökológia társadalmi moz¬
galom, az ipari mezőgazdaság alternatíváját kereső gyakorlatok összessége és
tudományterület is egyben. Mivel a szakpolitika erőforrást biztosít az agroöko¬
lógiai gyakorlatok számára, elindult egy keretezési verseny a fogalom meghatá¬
rozásáért a társadalmi mozgalmak és az ipari mezőgazdaság szereplői körében.
Az agroökológia gazdálkodási gyakorlatai közül a permakultúra tekinthető az
egyik legradikálisabbnak a rendszerszemléletű alternatívák keresésében. A per¬
makultúra a politikai decentralizációt tekinti az egyik legjobb társadalmi rend¬
szernek, amit hálózatosodva, bioregionális alapokon, alulról szerveződve kíván
elérni, úgy, hogy mindeközben ügyel az emberek jóllétére. A bioregionalizmus