Page 229 [229]
AZ ÉLELMEZÉS MINT GLOBÁLIS KIHÍVÁS 227
A térségben az élelmezéshez kapcsolódó diverz gazdasági gyakorlatok kevésbé
épültek be a fenntartható élelmiszer-rendszerekért küzdő társadalmi mozgal¬
makba. Az élelmezés szempontjából Közép-Kelet-Európában máig nagy jelen¬
tősége van az informális gazdaságnak. Számos olyan gyakorlat maradt itt fenn
(pl. kiskerti élelemtermelés, a kisléptékű termelés és helyi értékesítés), amik
túllépve a formális gazdaság adta kereteken, diverz gazdasági keretben jobban
értelmezhetőek. A diverz gazdasági keret a gazdaságföldrajz feminista kritiká¬
jaböl fejlödött ki (Gibson-Graham 2008; Gibson-Graham-Cameron-Healy 2013).
Azon a feltevésen alapszik, hogy ha a még meglévő nem kapitalista tevékeny¬
ségeket elkezdjük életképesnek látni, akkor az bátoríthat bennünket arra, hogy
itt és most aktívan ezekre a tevékenységekre építve alakítsuk át a helyi gazda¬
ságunkat (Gibson-Graham 2008: 662). Ahelyett, hogy arra ,a forradalomra vár¬
nánk", ami a globális gazdaságot és kormányzást világszinten alakítja át felülről,
másokkal együttműködve dolgozhatunk azon is, hogy a globális gazdaságba
integrált helyi gazdaságokat itt és most, a mindennapi etikai és politikai gyakor¬
latainkon keresztül alakítsuk át a helyi társadalmakba és környezetbe jobban
beágyazott közösségi gazdaságokká (uo.).
Míg az alternatív élelmiszer-rendszerekhez kapcsolódó városi projektek (pl.
közösségi kertek, CSA-k, dobozrendszerek) gyakran progresszívként értelmeződ¬
nek az élelmezéshez kapcsolódó mozgalmakban, addig a városi élelemtermelés
rendszerváltás előtti időszakából fennmaradó módszerei (pl. dacha-kertek a balti
államokban, Schrebergartenek Németországban, lásd Pungas et al. 2022) és a vidéki
területeken jellemző kiskerti élelemtermelés máig fennmaradó gyakorlatai sokszor
elmaradottnak, idejétmúltnak bélyegződnek. Felvetődhet a kérdés, hogy hogyan
lehetne újradefiniálni a KKE-ra jellemző, a rendszerváltás után is fennmaradó
élelemtermelési gyakorlatokat úgy, hogy azok, akik a mindennapi tevékenysége¬
iken keresztül gyakorolják az élelem-önellátást, úgy is tekintsenek magukra, mint
az élelem-önrendelkezés mozgalmának szereplőire. Mindezek nélkül a KKE-ra
jellemző élelem-önellátást célzó háztartási gyakorlatok a kapitalista felhalmozási
folyamatokhoz járulnak hozzá, hiszen a bérmunka árának alacsonyan tartását
teszik lehetővé azáltal, hogy a háztartás bizonyos, jellemzően női tagjai láthatatlan
munkakért látják el ezt a feladatot (Czirfusz et al. 2019; Smith et al. 2008).
A kiskertben megtermelt élelem egy része jelentős mértékben csökkentheti a
háztartás élelemre szánt költségeit, a felesleg helyi piacokon, illetve direkten a
házaktól értékesíthető, többletbevételt termelve ezzel a kiskertben gazdálkodó¬
nak. A kisléptékű élelemtermelési megoldások alacsonyabb technológia- és te¬
rületigénye következtében könnyebben függetleníthető a globalizált piactól.
A kiskertekben és a kisléptékű gazdaságokban lehetőség nyílik a vetőmag-ön¬
rendelkezés gyakorlására, a műtrágyák szerves trágyával való kiváltására, illetve
olyan fajok választására, amelyek ellenállóbbak, így a permetezés és más vegy¬
szerek használata elkerülhető. A vetőmag-önrendelkezés magyarországi megva¬
lósulásáért a hagyományos és egzotikus magok gyűjtésével, fenntartásával és
cseréjével a Magház Egyesület tagjai, kisléptékű, háztáji kertészek és családi
gazdálkodók egymással együttműködve dolgoznak (Balázs-Balogh-Réthy 2021).