Oldal 224 [224]
222 MENDLY DOROTTYA — MIHÁLY MELINDA
Az élelmiszer-biztonsági narratíva szerint az élelmiszeripar legfontosabb célja,
hogy kielégítse az egyes országok élelemszükségleteit, függetlenül attól, hogy
hol, mely szereplő által és hogyan kerül előállításra az élelmiszer (Balázs 2020;
Martinez-Torres-Rosset 2014). E narratíva szerint a hatékonyság, a termelékeny¬
ség, a méretgazdaságosság, a kereskedelem liberalizációja, a szabad piacok
szükségesek a , világ táplálásához", az élelmiszer-biztonság megteremtéséhez
(Borlaug 2007). Ezzel szemben a kisléptékű gazdálkodók és a mezőgazdasági
mozgalom szereplői által képviselt élelem-önrendelkezés narratíva az ökológi¬
ailag fenntartható és társadalmilag igazságos, helyben szervezett élelmiszer-ter¬
melés és -fogyasztas fontossagat hangstlyozza (Balazs 2020; Martinez-Torres—
Rosset 2014).
Az élelem-önrendelkezés mozgalmának növekedésével vált az élelem-önren¬
delkezés fogalma is egyre átfogóbbá és kiterjedtebbé. A La Via Campesina által
2007-ben Nyéléniben, Maliban szervezett Élelem-önrendelkezés Nemzetközi
Fórumon elfogadott fogalom az eddigi legkiterjedtebb. A Nyéléni nyilatkozat
szerint az embereknek joguk van arra, hogy más emberekre és a környezetre
nem káros saját élelmezési és mezőgazdasági rendszereket határozzanak meg
(Nyéléni 2007).
A mozgalom egy olyan élelmiszer-rendszert népszerűsít, amelyben a kisléptékű
családi gazdálkodók és parasztok agroökológiai módszerekkel helyi fogyasztásra
alkalmas élelmet termesztenek (Carlile et al. 2021. Az élelem-önrendelkezés
tehát az a tágabb keretrendszer, amelyben az agroökológia és a permakultúra is
értelmezhető.
Agroökológia
Az agroökológia társadalmi mozgalom, az ipari mezőgazdaság alternatíváját
kereső gyakorlatok összessége és tudományterület is egyben. Az 1970-es évek¬
től kezdve az agroökológusok a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tételéért dol¬
goznak, és kutatásuk fókuszába a kisléptékű gazdálkodók tapasztalati agroöko¬
lögiai ismeretet ällitjäk (Altieri-Nicholls 2017).
Mint fogalom az 1920-as évek végén jelent meg, és eredetileg az ökológiai
módszerek alkalmazását jelentette az agronómia területén (Wezel et al. 2009).
Az 1970-es években, amikor már láthatóvá váltak a zöld forradalom nem várt
egészségügyi és ökológiai következményei, a társadalomtudományok (antropo¬
lógia, etnoökológia, vidékszociológia, fejlesztéstudományok és ökológiai köz¬
gazdaságtan) felé tágult az agroökológia fókusza (Altieri-Nicholls 20179. A lép¬
tékek tekintetében is egyre inkább tágult az agroökológia vizsgálati területe.
Kezdetben a parcella és a szántóföld, majd a farm és a teljes agrár-ökoszisztéma,
mára pedig, elhagyva az egy konkrét térbeli léptéket, az élelmiszer-rendszer
teljes egészét több léptékben vizsgálja (Wezel et al. 2009: 513). Az agroökolögia
holisztikus, tudományterületeken átívelő irányzatként való értelmezése nem
elterjedt Magyarországon (Balázs-Balogh-Réthy 2021. Csupán az agrár-öko¬