Oldal 223 [223]
AZ ÉLELMEZÉS MINT GLOBÁLIS KIHÍVÁS 221
tarthatóbb irányba, de a rendszerszintű problémákat érintetlenül hagyja, és ami
fontosabb, gyakran nem is problematizálja. Az alábbiakban kifejtett rendszer¬
szemléletű alternatívák áttekintésével olyan létező koncepciókat és gyakorlato¬
kat ajánlunk az olvasók figyelmébe, melyek akár önállóan, akár egymással ösz¬
szekapcsolódva olyan alapproblémák megoldásában nyújtanak segítséget, mint
az élelem feletti kontroll kérdése, az ember és természet viszonyrendszerének
rendezése, vagy a kimondottan agrártechnikai kérdések összekapcsolása az
azokkal összefüggésben létező társadalmi viszonyokkal.
Rendszerszemléletű alternatívák az élelmezésben
A "6060-as, "70-es évek globális kihívásaira válaszul több zöldmozgalmi irányzat
is kialakult. Ezek közül a bioregionalizmust, az agroökológiát és a permakultú¬
rát emeljük ki. Míg a bioregionalizmus a térbeli szerveződésre helyezi a hangsúlyt,
addig a permakultúra és az agroökológia az élelmezés rendszerszintű átalakítá¬
sához keres eszközöket. Az élelem-önrendelkezés "90-es években megjelenő
keretrendszerében az agroökológia és a permakultúra egyaránt értelmezhető.
Elelem-önrendelkezés
Az élelem-önrendelkezés egy olyan politikai keret, ami a globalizált élelmi¬
szer-rendszerek által teremtett rendszerszintű kihívásokra mutat rá, és keresi
az ellenállás és az élelmezés rendszerszintű átalakításának lehetőségeit (Patel
2007; McMichael 2008). Az élelem-önrendelkezés mozgalma fellép a zöld for¬
radalom és az ipari mezőgazdasági gyakorlatok, a neoliberális szabadkereske¬
delmi politika (különösen a mezőgazdasági többlet exportdömpingje a külpi¬
acokra), valamint az élelmiszer- és mezőgazdasági kereskedelem
antidemokratikus irányítása (különösen a WTO szervezeti felépítése és szabá¬
lyai) ellen (Carlile et al. 2021.
A fogalom az 1990-es évek kezdete óta a vidéki társadalmi mozgalmak sze¬
replői között zajló párbeszéd eredményeként jött létre, az 1993-ban alapított La
Via Campesina mutatta be a FAO élelmiszer-csúcstalálkozóján 1996-ban.
A nyolcvanegy ország közel kétszáz szervezetét tömörítő La Via Campesina egy
országos, regionális és kontinentális szervezeti egységekből álló nemzetközi
társadalmi mozgalom, amely a családi gazdálkodók, parasztok, őslakosok, föld
nélküli parasztok, mezőgazdasági munkások, vidéki nők és fiatalok, hozzáve¬
tőleg világszerte 200 millió család érdekeit képviseli (Martinez-Torres-Rosset
2014). A FAO 1996-os és 2002-es Élelmezésügyi Világtalálkozóival párhuzamo¬
san futó Civil Fórumok fontos terepei voltak az élelem-önrendelkezés mozgalom
megerősödésének. Az élelem-önrendelkezés egy olyan egységesen elfogadott
fogalom volt, amellyel a fórumon részt vevő civilszervezetek közösen tudták
bírálni a FAO élelmiszerbiztonsági narratíváját (Carlile et al. 2021.