Page 220 [220]
218 MENDLY DOROTTYA — MIHÁLY MELINDA
A moore-i gondolat számos tekintetben rezonál a kritikai társadalomelméletek
fő tételeivel. Ezekre az elméletekre összességében az jellemző, hogy a kapitalista
felhalmozást támogató struktúrákban látják a problémák kulcsát. Az adekvát
kritikához tehát az élelmiszerrendszerek rendszerjellegére kell helyezni a vizs¬
gálat fókuszát, valamint azokra a pontokra, melyeken keresztül a globális élel¬
miszerrendszer a globális kapitalizmust támogatja. Az élelmiszer-rendszer egyik
sarkalatos pontja a mezőgazdaság, annak különböző lehetséges működési mód¬
jaival együtt. Jelenleg biztonsággal kijelenthető, hogy az ipari (intenzív) mező¬
gazdaság az a működési mód, ami világszinten dominál. Ennek fő jellegzetessége,
hogy mélyen ágyazódik a globális kapitalizmus termelési viszonyaiba, illetve a
világkereskedelembe.
A modell, bár alapjai már a korai gyarmatosítással felbukkantak, feltételei
pedig már az iparosodással kialakultak, csak a 20. század második felében vált
valóban dominánssá. A gépesítés, a monokultúrás termesztési mód, a nagyüzemi
állattartás, a külső erőforrások (mint a különböző kemikáliák, a fosszilis üzem¬
anyag) nagyfokú használata a kapitalista termelési mód követelményei mentén
alakították át a mezőgazdálkodást. Albert Thaer jellegzetes megfogalmazása
szerint ,a mezőgazdaság olyan ipar, amelynek az a célja, hogy növényi és állati
eredetű termékek előállításával profitot termeljen" (Ángyán 2003). A mezőgaz¬
daság, mely természeténél fogva számos funkcióval rendelkező környezet- és
tájgazdálkodást is jelent (hisz ökoszisztéma-szolgáltatások sokaságát képes nyúj¬
tani, valamint kulturális, illetve rekreációs funkciókkal is bír), igy ,agrobiznisszé”
silányul, melynek egyetlen deklarált célja, mint minden kapitalista vállalkozásnak,
hogy profitot termeljen. Mivel ez a termelési mód a tömegtermelést szolgálja
hatékonyan, a profit elsősorban a világpiacon realizálódik, azt eredményezve,
hogy a megtermelt élelmiszer áruként kapcsolódik be a globális kapitalizmus
működésébe. Mindannyiunk számára ismerős példák az olcsó (azaz az előállí¬
táshoz kapcsolódó környezeti és társadalmi költségeket meg nem fizető) brazil
csirke vagy a kínai fokhagyma, melyek csak jellemző példái egy globalizált
rendszernek. A rendszer emberi egészségre, környezetre és a benne található
élőlényekre gyakorolt káros hatásai az utóbbi időben egyre szélesebb körben
kapnak figyelmet.
Mindemellett azonban fontos látni a történeti dimenziót is, hiszen a sziszte¬
matikus folyamatok időben és térben is viszonylag jól lehatárolhatók. Bár az
élelmiszer termelése és kereskedelme már a globalizáció legkorábbi szakaszainak
is kulcsfontosságú tényezője volt, gondoljunk csak a cukor vagy a gyapot klasz¬
szikus példáira (Mintz 1980), a világ mezőgazdasági termelése a 20. század kö¬
zepéig a hagyományos modell szerint működött. Ez a modell, bár alapját képezte
néhány olyan környezeti szempontból káros gyakorlat, mint pl. a szántás, számos
tekintetben környezetbarátabban működött. Szinte nem keletkezett hulladék, a
növénymaradványok, különféle melléktermékek hasznosultak, azaz zárt anyag¬
és energiaáramlás jellemezte, a rendszerbe pedig belefértek a mezőgazdálkodásra
használt tér egyéb (biológiai és tärsadalmi) funkciöi is (Angyän 2003). A mezö¬
gazdaság hagyományos modellje azonban nem tudott volna létezni az azt támo¬