Page 212 [212]
OCR
210 MÁTÉ GÁBOR neti megközelítés egyik legfontosabb és egyben legszemléletesebb fogalma az , olvasható táj", amely azoknak nyilvánul meg, akik , tudják, hogyan kell olvasni", vagyis a tájtörténeti forrásokat megszólaltató kutatóknak. Ezt tovább gondolva a kutatók a tájat a , leggazdagabb történeti forrásként" vagy a leggazdagabb történeti jelrendszerként tartják számon ( the richest historical record we possess", W. G. Hoskins idézi Aston 2002: 12). A táj olvasása ma már szerencsére nemcsak a kutatók kiváltsága, mindezt olyan könnyed olvasmányok teszik széles körben elérhetővé, amelyek kézikönyvszerűen, kevés jegyzetapparátussal és bibliográfiával, gazdagon illusztrálva mutatják be a Brit-szigetek egészének vagy valamely területének tájtörténetét (e tekintetben figyelemre méltó Richard Muir munkássága, lásd: Muir 1984; 2000). A tájtörténész munkája ezekben az írásokban gyakran egy detektív munkájához hasonlatosan jelenik meg, a ,nyomozasokhoz” pedig konkrét módszertani útmutatók nyújtanak segítséget (lásd: Muir 2001. Az objektív megközelítésben a táj nem állandó, hanem dinamikusan alakuló jelenség, amelynek a változás sokkal inkább a rendszerjellemzője, mint a változatlanság (Aston 2002: 12). Michael Aston példamondata szerint, , ha az angol táj 6000 éves történetét egy gyorsított filmen nézhetnénk végig, akkor egy hangyaboly tárulna szemünk elé, ahol nemcsak a hangyák mozognának nagy sebességgel, különféle munkákat végezve, hanem maga a fészek is folyamatosan átalakulna" (Aston 2002: 129. Az objektív irányultságú munkák szintén gyakori hasonlata a palimpszeszt-metafora. Az irattanból ismert iratfajta egy régi (felülírt, eltüntetetD) és egy új (ráírt) írást is tartalmazó dokumentum, ahol a régi írást a papír újrahasznosításának szándékával eltüntették, kikaparták. A régi írás különféle eljárásokkal újra láthatóvá tehető. Az ilyen dokumentumok értékét az adja, hogy az írások jellemzően más korból származnak, gyakran más betűvel, írásmóddal íródtak, és tartalmilag is eltérnek. A palimpszesztek történeti rétegzettsége, a rétegek eltérő minősége, olvasásuk módszertani kihívásai tökéletesen illeszkednek az olvasható táj modelljébe. Az objektív szemlélethez igen gyakran kis helyek vizsgálata társul, a táji jellegzetességek valamelyikének, például a földhasználatnak, a településeknek a kutatása, ilyen módon nagyszerűen kapcsolható a néprajzi és lokális történeti feldolgozásokhoz (Whyte 2002: 179. Amint azt már korábban áttekintettük, a táj nemcsak a fizikai elemek rendszere, hanem szimbolikus rendszer is. A tájkép ebben az értelemben egy konstrukció, amit az emberi elme hoz létre. Hoskins még azt javasolta, gondolta, hogy a tájképet szövegként olvashatjuk. A mostani interpretációk már a tájról mint szövegről azt gondolják, hogy sokszoros jelentésrétegből álló szövegek, amik alkalmasak arra, hogy más és más úton-módon olvassuk azokat, egy időben érvényes interpretációk (értelmezések) széles választéka alapjän (Whyte 2002: 18). Whyte az erdőn keresztül szemlélteti a két megközelítés közötti különbséget. Az objektív megközelítés a fajösszetétellel, erdőhasználati rendszerekkel, a múltban bekövetkezett emberi behatásokkal és a mögöttes társadalmi összefüggésekkel foglalkozna. Míg ugyanaz az erdő szubjektív megközelítésben a spiritualitással, az erdő "2:2 és más, kevésbé anyagiasult szempontokkal foglalkozna (Whyte 2002: 18).
