Seite 209 [209]
TAJOLO 207
lett a romantikának, geográfiának, 6kologianak, természetvédelemnek? (Békési
19999. A 20. századtól kezdve az ember minden korábbinál jelentősebb erőfor¬
rások birtokába került, ami az ambiciózusabb átalakítási tervek megvalósítását
is karnyújtásnyi közelségbe hozta. Az utilitarista szemlélet nemcsak a felvilágo¬
sodás korában és az egyre energiaéhesebb nyugati kapitalizmusban, de a radi¬
kális iparosítást előidéző szocialista blokkban is nagy természetátalakítási prog¬
ramokat eredményezett, és elhitette azt, hogy a természet az ember igája alá
hajtható (ásd: Hajdú 2000). A mai, ideológiákkal áthatott tájfelfogásunkat meg¬
határozza az egyre , hangosabb" környezeti krízis, amely nemcsak a termelés
átalakulásához, a természet- és tájvédelem megerősödéséhez, de a zöld politikai
pártok térnyeréséhez is vezetett.
A sokféle táj egymásmellettiségével jellemezhető Nyugat-Európában a táj
örökséggé vált, és különféle identitásokat hordoz (erről lásd: Csorba 20107.
A diverzitásban értéket látó kutatók intézmények alakításával és jogi jellegű
védelemmel is körülbástyázták a múlt rekvizítumait. A tárgyi kulturális öröksé¬
get bemutató skanzenek mellett az 1960-as évektől megjelentek a táj formakin¬
csének és értékeinek konzerválására törekvö ökomüzeumok is (Borelli-Davis
2012). Ehhez természetesen az a közkeletű tapasztalat is kapcsolódik, hogy a
tájak átalakulása felgyorsulni látszik. A változások az elmúlást, a romlást festik
elénk, és ez a 20. század szülötteinek például a paraszti tájak elmúlásának, a
kisléptékű táj eltűnésének a tapasztalatát hordozza (lásd: Békési 19999. A tájak
éppen ezért — amellett, hogy örökségesítik őket — vágyott állapotot képviselnek,
, elképzelt" tulaadonságokkal bírnak, amelyeket igen gyakran a turisztikai piacon
beárazott értékük is jelez.
A tájak ezzel összefüggésben a versengés terepének is számítanak. Világunk¬
ban oly jellemző, hogy különféle ideológiák, hitrendszerek, politikai orientációk
egy időben vannak jelen, és akár egy térre egy időben is hatást gyakorolhatnak.
Ennek egyik példája az őskori Stonehenge, ahol régészek, , druidák", New
Age-utazok, az English Heritage és a National Trust szakemberei is sajat olvasa¬
taikat, szimbölumaikat, vegsö soron interpretäciöikat „aggatjäk rä” a hires kökörre.
Ezek ugyanakkor eltérő szándékokat is jelentenek a táj kezelése, menedzselése
és , fogyasztása" tekintetében (Whyte 2002: 8).
Az eltérő érdekrendszerek és viszonyulások találkozását figyelhetjük meg az
, ezeréves gyimesi határ" kapcsán is, melyről Ilyés Zoltán publikációiban olvas¬
hatunk. A tájakért folytatott vetélkedés igen gyakran etnikai színezetű (Ilyes
2007). Ennek egyik legjobb példáit az őslakosok és a gyarmatosítók közötti ér¬
dekellentétek és tájjal kapcsolatos eltérő imaginációik adják. A gyarmatosítók a
leigázott népeket műveletlennek, lakhelyeiket vadonnak tartották, és elfogadottá
vált az a vélemény, hogy az , üres földekre" ( empty land", ,vacant land") a fehér
ember hozta el a kultúrát, és teremtette meg a kultúrtájat. William Cronon klasz¬
szikus munkájában New England területe őslakos (indián) és telepes népessé¬
zur
gének täjhasznälatät, elterö „Ökolögiäjukat” Es täji kapcsolatrendszereiket mutatja
> Taj és természetvédelem kérdése megjelenik Varga Anna kötetünkben olvasható tanulmányában is.