Page 208 [208]
206 MATE GÁBOR
Az egyének számára a tájkép lehet valóságosan megélt hely, vagy távoli, elérhe¬
tetlen terület, illetve fantázia világába tartozó hely. A tájak lehetnek barátságosak,
otthonosak, egzotikusak, taszítók, értékesek vagy inspirálók. Egy biztos, külön¬
féle jelentésekkel ruházzuk fel őket. Szabó Zoltán híres munkájában, a Szerelmes
földrajzban például az alábbi igen bensőséges megfogalmazását olvashatjuk:
, Hegyek hajlásának bizonyos szöge, egy víztükör, egy patak csobogásának
melyet egy ablak kerete bezár, s melyben csupa ismerős és hozzánk hasonló
emberek mozognak. . ." (Szabó 1988: 16).
Igen tanulságos D. W. Meinig tanulmánya, aki egy látkép érzékelésének a kü¬
lönféle módozataival foglalkozik. A táj fogalmát nemcsak egy általánosabb fo¬
galomnak, de az akadémiai szakzsargon részeként sajátos jelentésű szónak is
tartja, amely a szakemberek számára különféle értelmezési sémákat hív életre.
, A szemlélődő szem. Tíz változat ugyanarra a látképre" című dolgozatában
ezeket a jellemző értelmezési kereteket veszi szemügyre. Nézetei szerint a tájat
— különféle sémákba sorolódva - tekinthetjük élőhelyként, műtermékként, rend¬
szerként, problémaként, vagyonként, ideológiaként, történelemként, helyként,
esztétikumként (Meinig 1979). Az egyéni tajérzékelés érdekes példajat adja John
Connell a The Running Book című könyvében, ahol a futásai során szerzett tá¬
jélményekről olvashatunk. A futás sajátos percepciós közegére építő kötet egy¬
fajta futószalagként szállítja az emlékeket, tudástöredékeket, személyes vallomá¬
sokat a tájról (Connell 2020).
A néprajzkutató Keszeg Vilmos biográfia-vizsgálata egy személy életének
eseményei és narratívumai alapján rekonstruálja a tájban (Erdélyi-Mezőség) való
benne-élés hagyományát, valamint a tájról és a környezetről szóló tudást. Be¬
mutatja, hogy a táj milyen mértékben alakítja az egyén pályáját, életét, de arra
is választ keres, hogy a környezet változása milyen élményeket termel (Keszeg
2013).
Miként azt az előbbi példákon is vegigkövethettük, az individuumnak nagy
szerepe van az észlelésben és az értelmezésben. A taj ugyanakkor Mitchell sze¬
rint kulturalis médium is (Mitchell 2002a: 2; 2002b: 5). Vagyis kivaloan alkalmas
arra, hogy üzeneteket közvetítsünk általa. Ezek számos célt szolgálhatnak. Hor¬
dozhatnak politikai üzeneteket, meglelhetjük és kifejezhetjük benne identitá¬
sunkat, meghatározhatjuk örökségként, bekapcsolhatjuk az egyéni és kollektív
emlékezeti aktusokba. A brit történész, Simon Schama szerint az ember képze¬
lőerejének és társas mivoltának szerepe annyira fontos, hogy a táj előbb nevez¬
hető a kultúra, mint a természet termékének. A képzelet kivetülése a fára, a vízre,
a sziklara (Schama 1996: 61).
Az egyik legfontosabb aspektusa talan, hogy kivalo ,vetit6vaszonnak” bizonyul
a politikai üzenetek célba juttatására. A 18—19. századi , morális táj" a rendezett,
erkölcsös, jobb élet, jó kormányzás szimbóluma volt. Ez — miként Békési Sándor
írja — a romantikában , hazává" változott, egyszersmind vonatkoztatási felülete