Page 203 [203]
OCR
TÁJOLÓ 201 son-Waterton 2013: XXI; Bekesi 2009: 185). A törtenetiräsban vegbement „terbeli fordulat” (spatial turn) pedig a hely szerepének felértékelédését, a jelentésekkel való telítettség felismerését hozta, amely leszámolt az egynemű tér koncepciójával (Keszei 2019: 101; Warf—Arias 2009; Withers 2009: 638). A szemlélet megváltozása a természet- és a humán tudományokban egyaránt éreztette a hatását. A magyar táj szó Lóczy Dénes kutatásai szerint jelent egy , meghatározott földterületet" (területegység), és jelenti a , föld megjelenését, ahogyan észleljük" (egy pontból feltárulkozó látvány) (Lóczy 2002: 18), de ezenkívül jelent még tartományt, tájképet (testmény0) is. Drexler Dóra a szó hétköznapi értelmének egyéb vonatkozäsaira is ramutat, mint példaul a kornyék, vidék jelentés (Drexler 2010: 26-28). Hasznalatara, sot értelmére a reneszánsz és a romantika kora művészi tájszemléletének és a politikának is nagy hatása volt (Antrop 2019: 1-3). Szétäraink szerint a táj szavunkat már a középkorban is az első két értelmének megfelelően használhatták, és ebből a szempontból hasonlóságot mutat a német Landschaft kifejezéssel (Drexler 2010: 39; Benkö 1976: 822). Drexler Dóra részletes szóösszehasonlító kutatäsaiböl kiderül, hogy a francia paysage €s az angol landscape ugyanakkor tartalmában nem egyezik meg a magyar és a német, rokon értelműnek vélt szavakkal, ezért az utóbbiak tudományos terminusként történő használata nem volt nehézségektől mentes, ráadásul ma sem ugyanazok az értelmezési, teoretikus keretek kapcsolódnak hozzájuk (Drexler 2010: 37-40). (A terminus nemzetközi használatáról még: Antrop 2019: 1; Potsin-Bastian 2004: 2; Schama 1996: 10.) A táj kifejezést a tudomány , tette naggyá". Lóczy Dénes idézett munkájában arra is felhívta a figyelmet, hogy a hétköznapi nyelvben is használt táj kifejezést az analitikus kutatások számára nehezebb tartalommal megtölteni, ezért egyre inkább az , értéksemleges" szakterminusok használata válik jellemzővé. Vagyis olyan szavak alkalmazása, amelyek a térbeli egységeket körülírják, de nem kapcsolódnak többé a táj többértelmű és érzelmi kötődéseket is felszínre hozó fogalmához (Lóczy 2002: 149. Ilyen például az ,dkoszisztéma” (rendszermodell), , ökotóp" (élőhely), vagy az utóbbi években a néprajzban leginkább Borsos Balázs munkáiban megjelenő , régió" szakterminus, amely az etnográfiában igen sok jelentéssel, mellékzöngével rendelkező szakkifejezések (köztük a táj) alkalmazását válthatja fel (Borsos 2002: 111. A táj ugyanakkor sokkal több, mint a tér egy darabja, és a váltást szorgalmazó törekvések ellenére mindmáig ott szerepel nemcsak az elemző kutatások, de a szintetizáló vizsgálatok fogalomkészletében. A táj inspiráció, élettér, esztétikai értékek hordozója és tudományos forrás is. Az örök táj Ha van a humán környezettudomány égiszén olyan kérdés, amelynek előtörténete messze a paleolitikum homályába vész, akkor a táj és a benne élő ember kapcsolata biztosan ilyen. Az állatcsapatokat követő őskőkori vadászok, a földet művelő újkőkori telepesek, az érceket bányászó és olvasztó bronzkori emberek is a tájban és a tájból élő embercsoportok voltak. A táj itt nem csupán a látványt
