Page 196 [196]
OCR
194 PIRISI GÁBOR ókban még újratermelődő demográfiai erőforrásokat saját nemzetgazdaságukban, ezáltal egy nyitott, befogadáspárti migrációs politikát hirdetnek annak minden vélt vagy valós konfliktusával együtt, vagy elfogadják a népesség zsugorodásával és elöregedésével kapcsolatos problémák elkerülhetetlen bekövetkeztét? Úgy tűnik, hogy harmadik választási lehetőség, bármennyire is szeretnének ebben sokan hinni, nem létezik. Kérdés persze, hogy problémának kell-e látnunk mindezt. Nagyon könnyen minősítünk egyes demográfiai folyamatokat , jónak" vagy , rossznak", holott nem biztos, hogy ez egy helyes megközelítés. Valójában egy-egy társadalmon belül mind a nagyon gyors népességnövekedés, mind pedig a csökkenő népesség létrehoz megoldandó kihívásokat, teremt alkalmazkodási kényszert. A gyors növekedés hatalmas terhet ró az intézményhálózatra. Szükség van rengeteg óvodára, iskolára, a városokban, ahol a növekedés koncentrálódik, megfelelő lakóhelyekre, egészséges tiszta ivóvízre, közösségi közlekedési kapacitásokra — hosszan lehetne folytatni a sort. Még egy olyan kisebb demográfiai hullám is, amit az ún. Ratkó-unokák megszületése jelentett az 1970-es évek közepének Magyarországán, két műszakos munkarendbe kényszerítette az általános iskolák egy részét a városokban, és voltak gyerekek, akik délután jártak iskolába, mert egyszerűen nem volt elég tanterem. Másik oldalról, a csökkenő népességszám lassan apasztja ezen intézményhálózat alapjait, egyre drágább fenntartani az iskolákat, kórházakat, egyre kevesebb adófizető befizetéseiből kell finanszírozni a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátórendszer növekvő terheit, hiszen az idősek aránya nagyon megnő a társadalmon belül. Azt mondhatjuk, hogy a túlnépesedés jellemző problémái a nagyvárosi terekben koncentrálódnak, mert a vidéki térségekből ide áramlik a népesség megélhetést keresve. A zsugorodás hatásai pedig leginkább az elnéptelenedő vidéki-kisvárosi terekben jellemzőek (Jarzebski et al. 2021; Kinsella 2001; Makkai et al. 2017). A népességcsökkenéssel kapcsolatos legtöbb probléma azonban a szerző nézete szerint legalábbis összességében menedzselhetőnek tűnik. Ezek elsősorban elosztási, adózási és intézményi kérdéseket jelentenek, csupa olyasmit, amelyet egyszerűbb megváltoztatni annál, mint amennyire a népesség demográfiai magatartása befolyásolható. Ha pedig arra gondolunk, hogy milyen intenzíven alakul át jelenleg is a munka világa, mennyire gyorsan törnek előre az új generációs, mesterséges intelligenciák és tanuló algoritmusok által támogatott automatizálási eljárások, akkor talán nem is olyan nagy probléma a munkaerő-bázis csökkenése (Lutz et al. 2008). Ideje megbaratkoznunk azzal a gondolattal, hogy a 21. században már nem a munkára vagy hadra fogható emberek száma, hanem a birtokolt technológia határozza meg egy nemzet vagy társadalom erejét.
