Page 192 [192]
190 Pirisi GÁBOR
Magyarország és Lengyelország 2,6—2,7590-ot, a termékenységi ráta mégis mind¬
három országban 1,5 körül alakul (és ebből már az is kiderül, hogy a vallás
befolyásoló ereje sem olyan nagy, mint általában gondolnánk, hiszen a lengyel
népesség vallásossága minden ismert felmérés szerint lényegesen intenzívebb,
mint a magyaré) (Inglot 2020).
A túlnépesedés szempontjából természetesen a korlátozó népesedéspoliti¬
káknak van jelentősebb szerepe. Itt megint csak ketté kell választani a demok¬
ratikusan is bevezethető gyakorlatokat a nyílt önkényuralmi rendszerekre jel¬
lemző eszközöktől. A demokráciák eszköztára a közvetlen beavatkozásra
viszonylag korlátozott: felvilágosító programok, a családtervezési eszközök el¬
érhetősége, degresszív támogatási politikák jöhetnek szóba ebben a körben.
A közvetett eszközök, mindenekelőtt a lányok iskolába járásának kiterjesztése
(terben &s idöben), kisebb létszámú családmodellek idealizálása összességében
hosszabb távon hatékonynak tűnnek (Eager 2017; Hartmann 1987). Még alapve¬
tően demokratikus országok is nyúlnak néha sötét eszközökhöz: Indiában az
1970-es évek közepén az alkotmányos jogok egy részének felfüggesztése mellett
milliókat, elsősorban szegény, , kaszton kívüli" férfiakat vetettek alá kényszer-ste¬
rilizációs eljárásoknak (Connelly 2006).
A leghíresebb korlátozó népesedéspolitika természetesen Kínában valósult
meg. A Népköztársaságban 1970-től igyekeztek kontroll alá vonni a népesedést,
hiszen az alacsony fejlettségű és borzalmasan autark gazdaság képtelen volt az
élelmiszerek és a közszükségleti cikkek termelése kapcsán lépést tartani a né¬
pességrobbanással (és mellette fenntartani a sajátos kommunista modernizáció
beruhazasigényét). Az addigi eredményekkel való elégedetlenség 1980-ban
drasztikus intézkedésekre, egy általános egyke-politika bevezetésére sarkallta
a kínai pártvezetést (Scharping 2013). Az egy család — egy gyerek szabály (amely
alól azért később engedtek kivételeket) lenyegében 2015-ig fennmaradt, mik6z¬
ben a termékenységi ráta 2,74-ről 1,60-ra mérséklődött. 2020-ban már 1,28-as
értékkel szinte sereghajtóvá vált az ország, így 2021-ben minden korlátozást el¬
töröltek.
A program értékelése rettenetesen ellentmondásos. Lényegében a valaha volt
legnagyobb léptékű beavatkozásnak tekinthetjük a társadalmak fejlődésébe
(social engienering). Rengeteg szenvedést hozott az érintett generációkra, a
személyes tragédiák sora kimeríthetetlen. Hosszabb távon legalább két maradandó
hatást feltételezhetünk: a hirtelen vészfékezés berogyasztotta a kínai korpiramis
alapjait: fellép a ,4-2-1" probléma, amelyben ma már kétgenerációnyi követke¬
zetes egykézés után egyetlen unokának kellene gondoskodnia négy nagyszü¬
lőről egy olyan társadalomban, amelyben az idősek tisztelete nagyon fontos
szervező elem. Ez a ,kemény leszállás" végső soron azt fogja eredményezni,
hogy a termékenységi ráta alacsonyabb pályán fog haladni, mint az ország fő
vetélytársainál, és ez már középtávon is alááshatja a gazdasági növekedés kínai
modelljének alapjait (Feng et al. 20129. A másik probléma jól ismert más, korlátozó
népességpolitikát folytató, hagyományos társadalmak kapcsán is, ez pedig a
nemi arányok felborulása. Az az egyetlen gyerek, az legyen fiú, hogy vigye tovább