vándorlás eleve alacsony termékenységgel és természetes fogyással párosul, a
helyi társadalmakra gyakorolt negatív hatása igen jelentős (Atoyan et al. 2016).
A népességnövekedés befolyásolása érdekében egyes országok több-kevesebb
tudatossággal, illetve eltérő mértékben hangsúlyozva népesedéspolitikákat fo¬
galmaznak meg, illetve intézkedéseket vezetnek be. Érdemben ez kétféle lehet:
a születések számát emelni vágyó (pronatalista) vagy azt mérsékelni igyekvő
(ritkábban alkalmazott kifejezéssel élve antinatalista). A népesség számának
növekedését hagyományosan a nemzetállamok összekapcsolják a nemzet ere¬
jének gyarapodásával: a növekvő népesség növekvő munkaerő-tartalékot és
katonai erőforrást jelent. Éppen ezért a diktatúrák általában nyíltan pronatalista
politikát folytatnak, eszközeikben pedig nem különösen válogatósak: kötele¬
zettségek és korlátozások sora (abortusztilalom, fogamzásgátlási eszközök hoz¬
záférhetőségének korlátozása, adópolitika) jellemzi működésüket. De demok¬
ratikus berendezkedésű országok is folytathatnak határozottan pronatalista
politikát, csak eszközeikben általában visszafogottabbak, tilalmak és közvetett¬
ségek helyett inkább ösztönözni igyekeznek. Több-kevesebb sikerrel, mert ezek
a politikák és a hozzá kapcsolt puha eszközök hatékonysága sokszor kétséges.
Egy-egy új eszköz bevezetése rövid ideig ösztönző hatással van a termékenységre,
de ez a hatás sokszor átmenetinek bizonyul. Ahogy a 2. ábra is mutatja, az egyes
országok nagyon eltérő arányban költenek a GDP-ből a családtámogatásra (amely
persze tágabb fogalom, mint a népesedéspolitika), de ezen eltérések nem igazán
tükröződnek a termékenységi rátában. Még ha a nagyon eltérő hátterű országok
összevetése nem is lenne célravezető, az azért figyelemre méltó, hogy Közép-Eu¬
rópában például Szlovákia vagy Szlovénia a GDP nagyjából 1,7590-át fordítja erre,