Seite 190 [190]
188 PIRISI GÁBOR
ból egyenlőtlenebb társadalmak, ahol a női életpályák horizontja elég szűk, a
termékenység rendszerint kiugróan magas. A fejlett országok között azonban
rendszerint jobban teljesítenek azok, ahol az egyenlőség jobban megvalósul,
például a skandináv országok (Hoem 2005), mint azok, amelyekben kevésbé
(Közép- és Dél-Európa országai).
A természetes szaporodás értékei hasonló, csak némileg eltolt skálán változ¬
nak: a legmagasabb értékeket évi 3-490 körül találjuk, a legalacsonyabbakat pedig
—190 nagyságrendjében. Természetes fogyás napjainkra mintegy 40 kisebb-na¬
gyobb országot jellemez, nagy többségüket Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában
találjuk. A világ legnépesebb országai közül Kínát jelenleg már csak egy hajszál
választja el a nulla növekedéstől, alig 1,164-es termékenységi ráta mellett. India
2,03-as termékenysége mellett 7960-es természetes szaporodással rendelkezik,
az Egyesült Államokban a növekedés alig haladja meg az egy ezreléket.
A termékenység mellett természetesen a halandóság is befolyásolja a népesség
számának változását. Ebből a szempontból a csecsemő- és gyermekhalandóság
a legfontosabb adat, hiszen ez közvetlenül befolyásolja egy társadalom repro¬
dukciós képességét. Maga a halálozási ráta (ezer emberre eső összes éves halá¬
lozás, szintén ezrelékben, ritkábban százalékban szokás megadni) függ attól,
hogy mennyire fiatalos vagy idős az adott népesség korösszetétele, és természe¬
tesen attól, hogy milyen a népesség egészségi állapota. A magas halálozási rátájú
országok között így egyaránt találunk alacsony jövedelemmel rendelkező, fiata¬
los korösszetételű, de számos katasztrófa (járványos megbetegedések, éhínség,
háborús viszonyok) által sújtott országot, valamint fejlett, de elöregedett társa¬
dalmakat. A legalacsonyabb halálozási rátákat ebből adódóan az öböl-menti
olajmonarchiákban kell keresnünk (magas termékenység, fiatal korösszetétel,
magas jövedelem, magas szintű orvosi ellátás).
Itt kell megemlíteni a vándorlást mint módosító tényezőt. Nemcsak arról van
szó, hogy a vándorlási különbözet csökkenti vagy növeli egy-egy térség, ország
népességét, hanem arról is, hogy a vándorlás befolyásolja a természetes szapo¬
rodást (Kulu 2005). A bevándorlással jellemezhető országokba folyamatosan
áramlik egy, az átlagnál fiatalabb korösszetételű népesség. Ennek még akkor is
pozitív hatása lenne a reprodukcióra, ha a bevándorló közösségek termékenysége
nem lenne általában nagyobb a befogadó társadalom átlagánál (Genereux 2007),
de mivel általában olyan országokból érkeznek, ahol a hagyományok még több
gyermek vállalására ösztönöznek, ezeket a szokásukat az új lakóhelyükön is
megtartják, legalábbis az első egy-két generációban, aztán a különbség fokoza¬
tosan csökken. Nyilván globális léptékben a vándorlás csak a népesség eloszlá¬
sát módosítja, és olyan értelemben mindenképpen pozitív a hatása, hogy csök¬
kenti az erőforrásokra és a társadalmi intézményekre nehezedő nyomást a küldő
régiókban, és mivel az így elvándorolt családok termékenysége gyorsabban
csökken, mint az otthon maradóké, ha szerény mértékben is, de enyhíti a túl¬
népesedés problémáját. Nem foglalkozva most a nemzetközi migráció számos
jogi, kulturális, gazdasági és főleg politikai vonatkozásáról, csak annyit említünk
meg, hogy azokban az országokban (főleg Európa keleti peremén), ahol az el¬