Page 190 [190]
OCR
188 PIRISI GÁBOR ból egyenlőtlenebb társadalmak, ahol a női életpályák horizontja elég szűk, a termékenység rendszerint kiugróan magas. A fejlett országok között azonban rendszerint jobban teljesítenek azok, ahol az egyenlőség jobban megvalósul, például a skandináv országok (Hoem 2005), mint azok, amelyekben kevésbé (Közép- és Dél-Európa országai). A természetes szaporodás értékei hasonló, csak némileg eltolt skálán változnak: a legmagasabb értékeket évi 3-490 körül találjuk, a legalacsonyabbakat pedig —190 nagyságrendjében. Természetes fogyás napjainkra mintegy 40 kisebb-nagyobb országot jellemez, nagy többségüket Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában találjuk. A világ legnépesebb országai közül Kínát jelenleg már csak egy hajszál választja el a nulla növekedéstől, alig 1,164-es termékenységi ráta mellett. India 2,03-as termékenysége mellett 7960-es természetes szaporodással rendelkezik, az Egyesült Államokban a növekedés alig haladja meg az egy ezreléket. A termékenység mellett természetesen a halandóság is befolyásolja a népesség számának változását. Ebből a szempontból a csecsemő- és gyermekhalandóság a legfontosabb adat, hiszen ez közvetlenül befolyásolja egy társadalom reprodukciós képességét. Maga a halálozási ráta (ezer emberre eső összes éves halálozás, szintén ezrelékben, ritkábban százalékban szokás megadni) függ attól, hogy mennyire fiatalos vagy idős az adott népesség korösszetétele, és természetesen attól, hogy milyen a népesség egészségi állapota. A magas halálozási rátájú országok között így egyaránt találunk alacsony jövedelemmel rendelkező, fiatalos korösszetételű, de számos katasztrófa (járványos megbetegedések, éhínség, háborús viszonyok) által sújtott országot, valamint fejlett, de elöregedett társadalmakat. A legalacsonyabb halálozási rátákat ebből adódóan az öböl-menti olajmonarchiákban kell keresnünk (magas termékenység, fiatal korösszetétel, magas jövedelem, magas szintű orvosi ellátás). Itt kell megemlíteni a vándorlást mint módosító tényezőt. Nemcsak arról van szó, hogy a vándorlási különbözet csökkenti vagy növeli egy-egy térség, ország népességét, hanem arról is, hogy a vándorlás befolyásolja a természetes szaporodást (Kulu 2005). A bevándorlással jellemezhető országokba folyamatosan áramlik egy, az átlagnál fiatalabb korösszetételű népesség. Ennek még akkor is pozitív hatása lenne a reprodukcióra, ha a bevándorló közösségek termékenysége nem lenne általában nagyobb a befogadó társadalom átlagánál (Genereux 2007), de mivel általában olyan országokból érkeznek, ahol a hagyományok még több gyermek vállalására ösztönöznek, ezeket a szokásukat az új lakóhelyükön is megtartják, legalábbis az első egy-két generációban, aztán a különbség fokozatosan csökken. Nyilván globális léptékben a vándorlás csak a népesség eloszlását módosítja, és olyan értelemben mindenképpen pozitív a hatása, hogy csökkenti az erőforrásokra és a társadalmi intézményekre nehezedő nyomást a küldő régiókban, és mivel az így elvándorolt családok termékenysége gyorsabban csökken, mint az otthon maradóké, ha szerény mértékben is, de enyhíti a túlnépesedés problémáját. Nem foglalkozva most a nemzetközi migráció számos jogi, kulturális, gazdasági és főleg politikai vonatkozásáról, csak annyit említünk meg, hogy azokban az országokban (főleg Európa keleti peremén), ahol az el
