Page 187 [187]
OCR
NÉHÁNY SZÓ A GLOBÁLIS TÚLNÉPESEDÉSRŐL Pirisi Gábor Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a túlnépesedés problémája évezredek óta foglalkoztatja azokat, akik az emberi társadalmak jövőjén gondolkodnak. Az ideális társadalmak leírásában, például Arisztotelész időszámításunk előtt 4. században keletkezett Politikájában vagy Morus Tamás 1516-ban kiadott Utópiájában megjelenik a népesség szabályozásának, egy stabilitás elérésének vagy a túlnépesedés megelőzésének elve. A kérdés beszivárgott a mindenkori popkultúrába: az 1950-es években a science fiction egyik alapító atyja, Isaac Asimov gondolkodott el az emberiség jövőjén a túlnépesedés szemüvegén át, napjainkban pedig a Marvel ikonikus főgonosza, Thanos intézné el egyetlen csettintéssel a galaktikus túlnépesedés problémáját. Nyilván ez csak néhány kiragadott és nagyon szelektív példa a kérdésről, de mégis jelzi, hogy egy olyan problémáról beszélünk, ami napirenden volt, van és feltehetően lesz is még egy ideig. Hogy miért is jelent problémát az, hogy gyorsan gyarapodik az emberiség létszáma, azt költői szépséggel fogalmazta meg Madách Imre Az ember tragédiájában; szállóigeként a ,sok az eszkimó, de kevés a fóka"! formában maradt meg a nyelvben az alapvető probléma: a népesség és az erőforrások növekvő egyenlétlensége. 1798-ban Thomas Malthus Tanulmäny a népesedés türvényéről című értekezése máig ható hullámokat vetett azzal, hogy többé-kevésbé elkerülhetetlennek vélte a katasztrófát. Megállapítása, hogy az élelemtermelés növekedési üteme nem képes lépést tartani a népesség számának növekedésével, újra és újra visszhangot ver azóta is (Malthus 1798). Sokkal modernebb és tudományosabb formában, de ugyanezt a gondolatot ismételte meg az 1972-ben napvilágot látott, a Római Klub ösztönzésére és az MIT számítógépes szimulációi alapján készült, Meadows-jelentésként is ismert A növekedés határai, ami a nem megújuló erőforráskészletek kiapadását állította szembe a népesség növekedésével. Eredeti következtetése, hogy ebből a csapdából igazából csak a zéró növekedési stratégiával lenne kiút, egyszerre lesújtó és gyakorlati okokból vállalhatatlan (Meadows et al. 19729. A később részben ebből a tőből kisarjadó fenntartható fejlődési paradigma már kétségbeesetten igyekszik egyensúlyozni az ökológiai, közgazdasági, társadalmi és politikai realitások között, hosszú távon ! — A Tizennegyedik színben az eredeti szöveg sokkal brutälisabban fogalmaz: , Szomszédimat, igaz, agyonverém már mind, de hasztalan, mindég kerűlnek újak; s oly kevés a fóka-faj. Ha isten vagy, tegyed, könyörgök, hogy kevesb ember legyen s több fóka."
