Page 181 [181]
A KÖZLEGELŐK TRAGÉDIÁJA ÉS KOMÉDIÁJA T79
Az ismeretterjesztés alapvetően két részből áll. Egyrészt a környezeti probléma
természetének és súlyosságának bemutatásából. Ezzel szeretnénk meggyőzni
az embereket arról, hogy az adott probléma súlyos és fontos, így azonnali cse¬
lekvésre van szükség a részükről (vagyis az embereknek a probléma iránti atti¬
tűdjét igyekszünk itt megváltoztatni). A folyamat másik része azoknak a cselek¬
vési lehetőségeknek a bemutatása, amelyek a probléma megoldását
elősegíthetik (nformálás)." Az ismeretterjesztés történhet személyesen vagy
médiumok ttelevízió, rádió, internet, nyomtatott sajtó, könyvek stb.) útján.
Az ismeretterjesztés rövid távon csak akkor segíti elő hatékonyan a környe¬
zetkímélő viselkedésformák terjedését, ha ezt belső tényezők, nem pedig külső
körülmények akadályozzák. Hiába változik meg ugyanis az attitűdünk, és is¬
merjük a probléma megoldását elősegítő cselekvési alternatívákat, ha például a
társadalmi-gazdasági intézményrendszer az attitűdjeinkkel ellentétes cselekede¬
tekre kényszerít rá bennünket. (Nagyon egyszerű példa: hiába választanánk az
ismeretterjesztés hatására a visszaváltható üvegbe töltött italt, ha nem lehet ilyet
kapni a boltban, kénytelenek vagyunk eldobandó csomagolásút venni.) Továbbá
mivel egyéni cselekvésről, önkorlátozásról van szó, az egyén ha mások részéről
nem tapasztalja a változtatást, könnyen juthat arra a következtetésre, amelyet a
nullmodellben már láttunk: egyetlen ember cselekvése önmagában nem sokat
ér, sőt az egyén szintjén még hátrányos is lehet — és emiatt föladja a cselekvést.
Nem utolsósorban pedig pusztán az ismeretterjesztés révén mélyreható, gyöke¬
res változásokat nemigen lehet elérni, mivel aligha lehet bárkit is rávenni olyan
cselekedetekre, amelyek ellentétesek értékrendjével, világnézetével.
Az értékrend és a világnézet megváltoztatása
Érzékelve a legelő minőségének romlását, az egyik gazda szenvedélyesen hang¬
súlyozni kezdte társainak, hogy mindannyiuk gondolkodásmódja alapvetően
hibás, és ha nem változtatják meg gyökeresen, tragikus sors vár rájuk a túlle¬
geltetés miatt. Hosszas beszélgetések, viták során győzködte társait arról, hogy
nem szabadna ennyire anyagiasnak lenniik, a növekedésnek pedig igenis
vannak korlátai. Néhány társát viszonylag hamar meggyőzte, így onnantól
kezdve már együtt igyekeztek hatni a többiekre.
Noha a folyamat igen lassú volt, végül mindegyik gazda értékrendje és világ¬
nézete megváltozott bizonyos mértékben, nagy többségüké alapvetően. Az új
gondolkodásmód újfajta viselkedési normákat hozott magával. Közülük a leg¬
Jontosabb ez volt: , Csak annyi állatot tarts, amennyi magad és családod szerény
A környezeti problémákkal kapcsolatos ismeretterjesztés gyakori hiányossága, hogy e második
rész kimarad belőle. Vagyis az emberekre ráijesztenek a problémával, ám cselekvési alternatí¬
vákat már nem mutatnak föl. Mindez főként azért gond, mert a kilátástalanság ebből fakadó
érzése végül gyakran vezet ahhoz, hogy (rendszerint nem tudatosan) elhárító mechanizmusokat
alkalmazunk: például tagadni vagy bagatellizálni kezdjük a problémát — a megoldására tett
erőfeszítések helyett (Winter-Koger 2004).