Page 176 [176]
OCR
174 TAKACS-SANTA ANDRAS A szabad hozzáférés megszüntetéséhez az első szükséges lépés az, hogy a legelő tulajdonba kerüljön. Ezután a tulajdonos(ok) intézményeket" hoznak létre: egyeseket kizár(nak) a legelő használatából, és/vagy szabályokat alkot(nak) a legelőhasználat korlátozása érdekében. Alapvetően háromféle tulajdoni forma lehetséges: (1) magántulajdon, (2) közösségi tulajdon és (3) állami tulajdon? — mindhárom alkalmas lehet a tragédia megelőzésére, ahogy ezek különféle kombinációi is (Feeny et al. 1990; Ostrom 1990). Ami a második alapfeltevést illeti, atanmesében alapvetően egyrészt rövid és hosszú távú érdek, másrészt egyéni és csoportérdek áll szemben egymással: a gazdák szempontjából rövidtávon racionális viselkedési motiváció megvalósulása (egy újabb tehén kihajtása a legelőre) a csoport (a falu, a közösség) szempontjából hosszabb távon tragédiához vezet (gy persze hosszabb távon az egyes gazdák — illetve utódaik — is rosszul járnak)." A kérdés tehát az, hogy miként lehetne a csoport tagjainak (mint fentebb láttuk, nem feltétlenül csak egyéneknek) a saját rövid távú érdekeiket szolgáló, ám a csoport jólétét a környezeti problémák révén fenyegető, versengő hozzáállását a csoport jólétét (a közjóp szolgáló, a hosszabb távú szempontokat is tekintetbe vevő, együttműködő hozzáállássá változtatni. Mind a szabad hozzáférés megszüntetésével, mind pedig a motivációk megváltoztatásával környezetkímélő viselkedésre, vagyis mértékletességre, illetve az ökohatékonyság fokozására (Iakács-Sánta 2017; 2022) igyekszünk rávenni a gazdákat." A környezeti problémák enyhítése/megoldása érdekében, illetve elkodjanak a forrásokkal (Ostrom 2009), és így a tragédia is nagyobb eséllyel következik be. E harmadik tényezőről itt és most azért nem esik több szó, mert, ellentétben a másik kettővel, ez nem módosítható az emberek által. Az , intézmény" szó itt nem a köznapi, hanem a szociológiai értelmében szerepel: intézmény az, ami rendszerré, rendszeressé válik (intézményesül) egy társadalomban. Vagyis a társadalmi intézmények a társadalom azon alkotóelemei, amelyek képesek reprodukálni önmagukat és így jellemzően nemzedékeken átívelően léteznek. Megkülönböztethetünk gazdasági, politikai, jog- stb. intézményeket (Miller 2019). Az intézmények bizonyos cselekedeteket lehetővé tesznek az emberek vagy szervezetek számára, míg más cselekedeteket meggátolnak, de legalábbis megnehezítenek. Érdekes kérdés, hogy a települési önkormányzati tulajdon a három közül melyik formához áll a legközelebb. Bizonyos értelemben az államihoz, más szempontból a közösségihez - leginkább attól függően, hogy a település lakóinak mennyire van beleszólásuk a döntésekbe. Ugyanakkor mivel magántulajdon esetében a közjavak magánjavakká válnak, ezzel a lehetőséggel alább már nem foglalkozunk tovább, csupán a másik kettővel, ahol a közjavak megmaradnak. 5 "A modellben a gazdák minden döntésükkor a rövid távú, szűk értelemben vett önérdeküket követik. Vagyis a modern közgazdaságtan uralkodó emberképének, a Homo oeconomicusnak megfelelően viselkednek. Bár ez az emberkép egyáltalán nem írja le tökéletesen a valós emberi viselkedést, a mai piaci társadalmakban mindannyian bizonyos fokig Homo oeconomicussa váltunk, mivel az uralkodó társadalmi-gazdasági rendszer az esetek többségében az ilyen típusú viselkedést jutalmazza. A környezetkímélő viselkedés egyének, illetve szervezetek olyan viselkedése, amely a környezetterhelés mértékének csökkenése irányába hat — függetlenül attól, hogy mik a cselekvő szándékai. Ezzel szemben a környezettudatos viselkedés — amelyről itt bővebben nem szólunk —
