Oldal 159 [159]
OCR
TERMÉSZETVÉDELEM ÉS HAGYOMÁNYOS ÖKOLÓGIAI TUDÁS 157 rétek (6250) vagy a skandináv (9070) és az Ibériai-félszigeten található örökzöld fáslegelők (63109. Ezeket az élőhelyeket és kultúrtájakat, a természeti-kulturális sokféleséget (biocultural diversity) a tájhasználat felhagyása (Tárrega et al. 2009), a hagyományos ökológiai tudás elvesztése (Rotherham 2007) és a táji erőforrások reziliens használatának megszűnése veszélyezteti leginkább (Fisher et al. 20129. Európában ezek a folyamatok az iparosodás során erősödtek meg, majd a második világháború után gyorsultak fel igazán (Johann 2007; Chételat et al. 20139. Vannak régiók, ahol a hagyományos tájhasználattól való elszakadás már viszonylag korán megtörtént, így például Angliában (Rotherham 2007) és Svájcban (Bürgi—-Gimmi 2007), de vannak vidékek, főként olyan marginális régiók, mint Közép- és Kelet-Európa egyes tájai, ahol még csak az elmúlt évtizedekben erősödött meg ez a jelenség (Ivascu-Rakosy 2017: 21. Szinte nincsen olyan európai táj, ahol a hagyományos tájhasználat felhagyása vagy a gazdálkodás intenzifikációja ne jelentene természetvédelmi problémát (MacDonald et al. 2000). E változások leglátványosabb formái a felhagyott területek becserjedése, a tájszerkezet homogenizációja és összefüggő erdők, faültetvények vagy szántóterületek kialakulása (Agnoletti 2007; Biró M. et al. 2013; Forejt et al. 20179. Részben a hagyományos tájhasználat felhagyása következtében Nyugat-Európában vannak olyan vidékek, ahonnan a hagyományos ökológiai tudás lényegében mára szinte teljesen eltűnt (Rotherham 2007: 100; Biró É. et al. 2014). Általánosságban pedig elmondható, hogy táj és ember hosszú távú együttműködésen alapuló kapcsolata is átalakulóban van, világszerte gyengül még a vidéki településeken is (Buijs et al. 2006). Ez utóbbi azért is különösen veszélyes, mert ezáltal megszűnik azok felelősségérzete, akik nap mint nap egy tájban, együtt élnek a természeti értékekkel (Anderson 2005; Ewaso Lions, http 2.). A hagyományos ökológiai tudás kutatása és alkalmazása a természetvédelemben Az elmúlt évtizedekben egy új lehetőség és egyben kihívás bontakozott ki világszerte a természetvédelmi kezelések hatékonyságának növelésére: a természeti-kulturális sokféleség részét képező, az élővilágra és az ökológiai folyamatokra vonatkozó ún. hagyományos ökológiai tudás (traditional ecological knowledge) figyelembevétele és alkalmazása mind a stratégiai, mind a gyakorlati döntések során (Berkes et al. 2000: 1251; Hernändez-Morcillo et al. 2014; Sutherland et al. 2014; Schmeller—Bridgewater 2016). A hagyományos ökológiai tudás (HOT) a hazai néprajzi szakirodalomban használt népi természetismeretnek egy része (Hoppál 1982: 271. Legelfogadottabb meghatározása Fikret Berkes nevéhez kötődik (Berkes 2008: 39: , Az élőlények (beleértve az embert is) egymás közötti és környezetükhöz fűződő viszonyáról szóló, kulturálisan átörökített, alkalmazkodási folyamatok során létrejövő és nemzedékeken át öröklődő tudás, gyakorlati tapasztalat és hitvilág."
