Oldal 159 [159]
TERMÉSZETVÉDELEM ÉS HAGYOMÁNYOS ÖKOLÓGIAI TUDÁS 157
rétek (6250) vagy a skandináv (9070) és az Ibériai-félszigeten található örökzöld
fáslegelők (63109. Ezeket az élőhelyeket és kultúrtájakat, a természeti-kulturális
sokféleséget (biocultural diversity) a tájhasználat felhagyása (Tárrega et al. 2009),
a hagyományos ökológiai tudás elvesztése (Rotherham 2007) és a táji erőforrások
reziliens használatának megszűnése veszélyezteti leginkább (Fisher et al. 20129.
Európában ezek a folyamatok az iparosodás során erősödtek meg, majd a má¬
sodik világháború után gyorsultak fel igazán (Johann 2007; Chételat et al. 20139.
Vannak régiók, ahol a hagyományos tájhasználattól való elszakadás már viszony¬
lag korán megtörtént, így például Angliában (Rotherham 2007) és Svájcban
(Bürgi—-Gimmi 2007), de vannak vidékek, főként olyan marginális régiók, mint
Közép- és Kelet-Európa egyes tájai, ahol még csak az elmúlt évtizedekben erő¬
södött meg ez a jelenség (Ivascu-Rakosy 2017: 21. Szinte nincsen olyan európai
táj, ahol a hagyományos tájhasználat felhagyása vagy a gazdálkodás intenzifi¬
kációja ne jelentene természetvédelmi problémát (MacDonald et al. 2000).
E változások leglátványosabb formái a felhagyott területek becserjedése, a táj¬
szerkezet homogenizációja és összefüggő erdők, faültetvények vagy szántóterü¬
letek kialakulása (Agnoletti 2007; Biró M. et al. 2013; Forejt et al. 20179. Részben
a hagyományos tájhasználat felhagyása következtében Nyugat-Európában van¬
nak olyan vidékek, ahonnan a hagyományos ökológiai tudás lényegében mára
szinte teljesen eltűnt (Rotherham 2007: 100; Biró É. et al. 2014). Általánosságban
pedig elmondható, hogy táj és ember hosszú távú együttműködésen alapuló
kapcsolata is átalakulóban van, világszerte gyengül még a vidéki településeken
is (Buijs et al. 2006). Ez utóbbi azért is különösen veszélyes, mert ezáltal meg¬
szűnik azok felelősségérzete, akik nap mint nap egy tájban, együtt élnek a ter¬
mészeti értékekkel (Anderson 2005; Ewaso Lions, http 2.).
A hagyományos ökológiai tudás kutatása
és alkalmazása a természetvédelemben
Az elmúlt évtizedekben egy új lehetőség és egyben kihívás bontakozott ki vi¬
lágszerte a természetvédelmi kezelések hatékonyságának növelésére: a termé¬
szeti-kulturális sokféleség részét képező, az élővilágra és az ökológiai folyama¬
tokra vonatkozó ún. hagyományos ökológiai tudás (traditional ecological
knowledge) figyelembevétele és alkalmazása mind a stratégiai, mind a gyakorlati
döntések során (Berkes et al. 2000: 1251; Hernändez-Morcillo et al. 2014; Suther¬
land et al. 2014; Schmeller—Bridgewater 2016). A hagyományos ökológiai tudás
(HOT) a hazai néprajzi szakirodalomban használt népi természetismeretnek egy
része (Hoppál 1982: 271. Legelfogadottabb meghatározása Fikret Berkes nevé¬
hez kötődik (Berkes 2008: 39: , Az élőlények (beleértve az embert is) egymás
közötti és környezetükhöz fűződő viszonyáról szóló, kulturálisan átörökített,
alkalmazkodási folyamatok során létrejövő és nemzedékeken át öröklődő tudás,
gyakorlati tapasztalat és hitvilág."