Page 152 [152]
OCR
150 NYERS SZILVIA szóló tanulmányát.) Közösségi erőforrások mobilizálása révén viszont a szegénység hatékonyabban mérsékelhető. Albert Fruzsina (2022) szegénység és kapcsolati tőke vonatkozásában úgy véli, hogy az egyének közötti kapcsolatok erősítése bizonyos esetekben gazdasági haszonnal is párosul, továbbá csökkentheti a kiilleszkedés kockázatát. Tehát nem kérdéses, hogy szükség van közösségi alapú praxist folytató szakemberekre, akik feltárják a társas viszonyokból vagy azok hiányából fakadó problémák gyökerét, mindazonáltal kísérletet tesznek a társadalom innovatív megújítására. Erre kiváló példaként szolgálhatnak a társadalmi vállalkozások, amely fogalomnak számos meghatározása létezik. , A társadalmi vállalkozás eredetileg a szegénységben és mélyszegénységben élő rétegek számára megélhetést nyújtó gazdasági formaként jött létre" (Illés 2021: 60). Továbbá olyan társadalmi innovációkra épít, amelyek a közösség életszínvonalának növelését és az emberiség kihívásainak megválaszolását tűzik ki célul (Veresné— Balaton 2021. Emellett a mindennapi élet újjászervezése és fenntarthatóvá tétele a célja a szolidáris gazdaság koncepciójának is, mind társadalmi, mind ökológiai szempontból (Buka et al. 2020). Világviszonylatban még mindig távolinak tűnik, hogy a Föld népessége ökológiai szempontból tudatos életmódot folytasson. Settmann-Frese és Hill (2013) már a kétezres évek végén megjelent könyvükben egy új professzió megalkotását sürgették. A szerzőpáros a , sustainability worker" terminust használta a fent említett ökoszociális munkás kifejezés helyett. Véleményük szerint a fenntarthatóság kérdéseivel foglalkozó szakembernek kiemelten fontos szerepe van az egyének ökológiai jártasságának fejlesztésében. A sérülékeny csoportok alapvetően kevésbé receptívek a környezetkímélő megoldások iránt. Egyrészt mert nem rendelkeznek megfelelő információval azokról, másrészt pedig nehézségbe ütközik az erőforrásokhoz való hozzáférésük. Szemléltetésként, a háztartási hulladékkal (műanyag, textília stb.) való fűtés vagy az elavult fűtőberendezések használata rendkívüli mértékben hozzájárul a levegő minőségének, így az egyének életminőségének romlásához is. Ezért olyan közösségi alapú komplex szolgáltatások, tematikus klubfoglalkozások kialakítása válik szükségessé, amelyek révén a fenntarthatatlan fogyasztói mintázatok átalakíthatók, és megteremthetik az átmenetet a fogyasztói társadalomból egy sokkal fenntarthatóbb, konzerválóbb változat felé. Lena Dominelli (2018) ökoszociális munkáról szóló kézikönyvében az elmélet mellett számos esettanulmány kapott helyet. Ezek esszenciája abban rejlik, hogy módszertani tudással ruházza fel az olvasót, amely révén képessé válhat helyi szintű fejlesztési folyamatok generálására. Legyen szó a városi létformát jellemző új kihívásokról, közösségi kertészkedésről, pandémiáról vagy terrorizmusról egyaránt. Namíbia kiragadott példáján keresztül a hétköznapi ember számára is könnyen érthetővé válik az ökoszociális munka transzdiszciplinaritása. Az országot sújtó extrém szárazság kapcsán a kormányzati beavatkozások csupán a probléma tüneteinek mérséklésére bizonyultak elegendőnek. Ennélfogva nélkülözhetetlené vált a termelés és a fogyasztás alternatív modelljeinek kidolgozása. A helyi lakosok narratíváinak megismerése révén a szakemberek képessé
