Page 136 [136]
8
Az 1980-as években a Kelet-Malajziai Sarawak régióban nagy léptékű fakitermelés
indult meg, amit a helyben élők blokádokkal igyekeztek megakadályozni. A tiltako¬
zások nem értek el eredményt, a tiltakozókat erőszakkal eltávolították, bebörtönözték,
a fakitermelő cégek pedig erősebb védelmet kaptak. A világ mit sem tudott erről az
egészről egészen 1987-ig, amikor is a penan nép tiltakozása és az állam arra adott
erőszakos válasza pillanatok alatt befutotta a világsajtót.
Peter Brosius etnográfiai kutatása során a mozgalom történetét, a különböző ágen¬
sek szerepét, marginalizálódását, illetve dominánssá válását, a diskurzusokban meg¬
formálódó hatalmi dinamikát igyekezett megérteni. Esettanulmánya segítségével pedig
egyrészt megmutatta, hogy miként formálódnak a környezeti kérdésekkel, az őslako¬
sok jogaival és a társadalmi igazságosság kérdéseivel foglalkozó mozgalmak, másrészt,
hogy milyen kutatási terepet jelentenek ezek a mozgalmak az antropológia számára.
A penan nép a 20. század közepéig vándorló, vadászó-gyűjtögető életmódot foly¬
tatott, amikor is az állam — modernizációs céllal — letelepítette őket. Ennek ellenére
jogi értelemben továbbra sem birtokolták a területet, ahol éltek, azaz jogi eszközökkel
nem tiltakozhattak a fakitermelés ellen. A terület nemcsak a materiális javakat tekintve,
hanem biográfiai, társadalmi, kulturális értelemben is rendkívül fontos volt a számukra,
ezt tették a földdel egyenlővé a favágók. Ráadásul a kormány megmentésre, civilizá¬
lódásra szoruló vademberekként kezelte őket.
1987-ben egy maláj NGO kezdte el támogatni a törekvéseiket, és híreket, képeket
küldtek el a nyugati zöldmozgalmaknak nemcsak a környezetrombolásról, hanem a
tiltakozäsokröl és azok eröszakos let6résérél is. Ezek a képek bejárták a mozgalmi
világ mellett a sajtót is, és nagyon hamar a környezetrombolás elleni és egyben az
őslakos népek jogaiért folytatott küzdelem szimbólumává váltak. Politikai szereplők,
hírességek, malajziai és nagy nyugati NGO-k álltak a mozgalom mellé, ügyvédeket
fizettek a bebörtönzötteknek, az ellenállás módszereire oktatták a helyieket, nyomást
próbáltak gyakorolni a kormányra és így tovább. A nemzetközi érdeklődés, a róluk
készült filmek a helyiek szemében is növelte saját legitimitásukat. Csakhogy a maláj
kormány nem hátrált meg, és kommunikációs offenzívát indított, aminek legfőbb célja
a nyugati mozgalmak karaktergyilkossága volt: tevékenységüket neokolonializmusként
állították be, számon kérték rajtuk, hogy miért nem a saját hazájuk fakivágásaival
foglalkoznak, azzal vádolták őket, hogy meg akarják akadályozni, hogy az őslakosok
élvezhessék a fejlődés áldásait. Másfelől elindítottak egy fenntartható erdőgazdálko¬
dás projektet, aminek szintén az volt a célja, hogy érvénytelenítse a tiltakozásokat.
A nemzetközi mozgalmak hamar megértették, hogy az egész történet egy morális
játékká vált, amiben ők vesztésre állnak. Ezért stratégiát változtattak, és elkezdtek az
itt kivágott fák végcéljára, a nyugati piacra fókuszálni, ott átalakítani a fogyasztási
szokásokat úgy, hogy ne legyen szükség a fák kivágására. A maláj kormány pedig a
fenntartható erdőkezelés keretein belül tartja az erdőkérdést, ahol már nincs helye a
szenvedélyes tiltakozásoknak és aktivistáknak, ezek a metódusok marginalizálódtak
az intézményesült formák mellett.? (Brosius 2001.)
A penan nép jelenleg is küzd a területén zajló környezeti károk ellen, most éppen a pálmaolajat
adó ültetvények ellen.