Seite 122 [122]
OCR
120 PANOVICS ATTILA Bös-Nagymaros Vizlepcsörendszer ügyeben, 1997-ben hozott itelete, amelyet az érintett felek (Szlovákia és Magyarország) a mai napig nem hajtottak végre. . . Magyarország és Csehszlovákia 1977-ben kötött egyezményt egy vízlépcsőrendszer megépítéséről a Dunán, amely egy felső (Bős) és egy alsó gátból (Nagymaros) állt volna. A megállapodás célja az elektromos áram termelése mellett a hajózás javítása, az árvízvédelem és a regionális fejlesztés volt. A műszaki vázlat alapján Dunakilitinél elrekesztették volna a folyót, így felette létrejött volna egy tározó. Ebből ágazott volna ki az üzemvízcsatorna, rajta a bősi vízlépcsővel. Ezzel energetikai és hidraulikai egységben épült volna fel a nagymarosi vízlépcső. A vízhozam szabályozásával a vízerőmű rugalmasan tudott volna alkalmazkodni az energiaigényekhez (ún. , csúcsra járatás"). A vitákat 1978-ban egy népi ellenőrző bizottsági vizsgálat indította el a tervek hiányosságairól. 1983-ban az egyezményt módosították, és az elkészítés határidejét Bősnél 1990-re, Nagymarosnál pedig 1994-re halasztották. A csehszlovák fél időközben a rá eső munkák jelentős részét elvégezte. 1984-től kezdve a nyilvánosság is bekapcsolódott az eseményekbe (pl. a Duna Kör), majd 1989-ben a magyar kormány előbb felfüggesztette, végül leállította a munkálatokat Nagymarosnál. 1991-ben a csehszlovák hatóságok bejelentették a beruházás folytatását a ,C variáns"-nak is neZo vezett , ideiglenes megoldás" keretében, amely egyrészt a folyó egyoldalú elterelését jelentette egy üzemvízcsatornába, másrészt egy csökkentett méretű tározótó létrehozását csehszlovák területen. A két ország közötti sikertelen tárgyalások következtében Magyarország kinyilvánította az 1977-es szerződés egyoldalú megszüntetését, miközben Csehszlovákia egy új gát építésével saját területén (Dunacsúnnál) megkezdte a folyó egy részének elterelését. A vitát a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztették, amely 1997. szeptember 25-én felemás döntést hozott (pl. Magyarországnak nem volt joga felfüggeszteni, majd később teljesen leállítani a nagymarosi beruházás munkálatait, valamint a bősi beruházás rá eső részét, Csehszlovákiának joga volt folytatni az , ideiglenes megoldás" megvalósítását, de azt nem volt joga üzembe helyezni). A feleknek jóhiszeműen kell tárgyalniuk, és minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az 1977-es szerződés céljai megvalósítását biztosítsák, valamint ennek értelmében egy közös üzemeltetési rendszert hozzanak létre. Csak 2005-ben került sor a két ország közötti érdemi tárgyalások megkezdésére szakértői szinten. A felek között azóta is teljes az egyetértés az 1997-es ítélet mielőbbi végrehajtását illetően, viszont eltérően ítélik meg azt, hogy az alsó duzzasztó nélkül miképpen oldható meg az érintett folyamszakasz hajozhatosaga. Valószínűleg könnyítene ezen a helyzeten a (biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható) környezethez való jog mindenkit megillető, alapvető jogként történő elismerése nemzetközi szinten. Ennek deklarálására azonban csak 2021 októberében került sor az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (UN Human Rights Council) 2 2 részéről," amelyet 2022 júliusában megerősített az ENSZ Közgyűlése (UN Gen14 A/HRC/48/L.Rev.1.
