Seite 122 [122]
120 PANOVICS ATTILA
Bös-Nagymaros Vizlepcsörendszer ügyeben, 1997-ben hozott itelete, amelyet
az érintett felek (Szlovákia és Magyarország) a mai napig nem hajtottak végre. . .
Magyarország és Csehszlovákia 1977-ben kötött egyezményt egy vízlépcsőrendszer
megépítéséről a Dunán, amely egy felső (Bős) és egy alsó gátból (Nagymaros) állt
volna. A megállapodás célja az elektromos áram termelése mellett a hajózás javítása,
az árvízvédelem és a regionális fejlesztés volt. A műszaki vázlat alapján Dunakilitinél
elrekesztették volna a folyót, így felette létrejött volna egy tározó. Ebből ágazott volna
ki az üzemvízcsatorna, rajta a bősi vízlépcsővel. Ezzel energetikai és hidraulikai egy¬
ségben épült volna fel a nagymarosi vízlépcső. A vízhozam szabályozásával a vízerőmű
rugalmasan tudott volna alkalmazkodni az energiaigényekhez (ún. , csúcsra járatás").
A vitákat 1978-ban egy népi ellenőrző bizottsági vizsgálat indította el a tervek hi¬
ányosságairól. 1983-ban az egyezményt módosították, és az elkészítés határidejét
Bősnél 1990-re, Nagymarosnál pedig 1994-re halasztották. A csehszlovák fél időköz¬
ben a rá eső munkák jelentős részét elvégezte. 1984-től kezdve a nyilvánosság is
bekapcsolódott az eseményekbe (pl. a Duna Kör), majd 1989-ben a magyar kormány
előbb felfüggesztette, végül leállította a munkálatokat Nagymarosnál. 1991-ben a
csehszlovák hatóságok bejelentették a beruházás folytatását a ,C variáns"-nak is ne¬
Zo
vezett , ideiglenes megoldás" keretében, amely egyrészt a folyó egyoldalú elterelését
jelentette egy üzemvízcsatornába, másrészt egy csökkentett méretű tározótó létreho¬
zását csehszlovák területen.
A két ország közötti sikertelen tárgyalások következtében Magyarország kinyilvá¬
nította az 1977-es szerződés egyoldalú megszüntetését, miközben Csehszlovákia egy
új gát építésével saját területén (Dunacsúnnál) megkezdte a folyó egy részének elte¬
relését. A vitát a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztették, amely 1997. szeptember
25-én felemás döntést hozott (pl. Magyarországnak nem volt joga felfüggeszteni, majd
később teljesen leállítani a nagymarosi beruházás munkálatait, valamint a bősi beru¬
házás rá eső részét, Csehszlovákiának joga volt folytatni az , ideiglenes megoldás"
megvalósítását, de azt nem volt joga üzembe helyezni). A feleknek jóhiszeműen kell
tárgyalniuk, és minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében,
hogy az 1977-es szerződés céljai megvalósítását biztosítsák, valamint ennek értelmé¬
ben egy közös üzemeltetési rendszert hozzanak létre. Csak 2005-ben került sor a két
ország közötti érdemi tárgyalások megkezdésére szakértői szinten. A felek között
azóta is teljes az egyetértés az 1997-es ítélet mielőbbi végrehajtását illetően, viszont
eltérően ítélik meg azt, hogy az alsó duzzasztó nélkül miképpen oldható meg az
érintett folyamszakasz hajozhatosaga.
Valószínűleg könnyítene ezen a helyzeten a (biztonságos, tiszta, egészséges és
fenntartható) környezethez való jog mindenkit megillető, alapvető jogként történő
elismerése nemzetközi szinten. Ennek deklarálására azonban csak 2021 októ¬
berében került sor az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (UN Human Rights Council)
2 2
részéről," amelyet 2022 júliusában megerősített az ENSZ Közgyűlése (UN Gen¬
14 A/HRC/48/L.Rev.1.