Page 121 [121]
OCR
A JOGI SZABÁLYOZÁS ALAPPROBLÉMÁI A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN 119 désüket (Sand et al. 20199. Ide sorolható például a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló 1973. évi Washingtoni Egyezmény, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi Genfi Egyezmény (LRTAP), a sztratoszferikus 6zonréteg védelméről szóló 1985. évi Bécsi Egyezmény, az ózonréteget lebontó anyagokról szóló 1897- évi Montreáli Jegyzőkönyv, az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló 1991. évi Espoo-i Egyezmény, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló 1998. évi Aarhusi Egyezmény, a környezetben tartósan megmaradó szerves szenynyezőanyagokról szóló 2001. évi Stockholmi Egyezmény, vagy a higanyról szóló 2013. évi Minamata Egyezmény. Ezek mellett egyre növekvő számban születnek regionális (pl. európai szintű), illetve szűkebb körű multilaterális szerződések is. A végrehajtás problémái Nyilvánvaló, hogy a globális környezeti problémák hatékony kezeléséhez, a károk elkerüléséhez az államok minél összehangoltabb cselekvésére van szükség, a nemzetközi jog keretében azonban nincs semmiféle hatékony mechanizmus, amely a nemzetközi környezetvédelmi szabályok megszegése esetén rá tudná kényszeríteni az egyes államokat a vállalt kötelezettségeik betartására. Ez világosan látszott, amikor Kanada 2011-ben felmondta a 1997-es Kiotói Jegyzőkönyvet, Oroszország, Japán és Ausztrália pedig bejelentette, hogy nem kíván kötelezettséget vállalni annak második periódusában. Hasonló helyzetet teremtett Donald Trump 2017 júniusában tett bejelentése, melynek következtében az Egyesült Államok négy évvel később ki is lépett a Párizsi Megállapodásból.? A Párizsi Megállapodáshoz vezető út, illetve az azóta eltelt időszak fejleményei is tökéletesen mutatják, hogy a közös szabályok kialakításának és elfogadásának nehézségei mellett nem kisebb problémát jelent azok gyakorlati végrehajtása. Ezért is kulcsfontosságú, hogy legyenek olyan független és pártatlan bíróságok, amelyek végső soron döntést hozhatnak a szabályok megszegése esetén. Az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága azonban csak akkor tud eljárni egy adott ügyben, ha az érintett államok elismerték a joghatóságát (pl. alávetési nyilatkozattal vagy különmegällapodäs megkötésével"). Ennek hiányában (, hivatalból") nem kerülhet egyetlen ügy sem a Nemzetközi Bíróság vagy más, nemzetközi szintű vitarendező fórum elé (Lamm 20059. Viszont ha lesz is eljárás, önmagában az ítélet megszületése még nem garancia arra, hogy a bírói döntés ténylegesen rendezni is tudja a felmerült jogvitát. Példa erre a Nemzetközi Bíróságnak a 2021-ben Joe Biden a beiktatását követően, az egyik első elnöki rendeletével elindította a viszszalépési procedúrát. 55 Ez történt például a Bős-Nagymaros-ügyben, amikor a Magyar Köztársaság és Szlovákia különmegállapodást kötött 1993-ban a közöttük felmerült vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről.
