Page 121 [121]
A JOGI SZABÁLYOZÁS ALAPPROBLÉMÁI A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN 119
désüket (Sand et al. 20199. Ide sorolható például a veszélyeztetett vadon élő
állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló 1973. évi Washingtoni
Egyezmény, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennye¬
zésről szóló 1979. évi Genfi Egyezmény (LRTAP), a sztratoszferikus 6zonréteg
védelméről szóló 1985. évi Bécsi Egyezmény, az ózonréteget lebontó anyagokról
szóló 1897- évi Montreáli Jegyzőkönyv, az országhatárokon átterjedő környezeti
hatások vizsgálatáról szóló 1991. évi Espoo-i Egyezmény, a környezeti ügyekben
az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban
történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló
1998. évi Aarhusi Egyezmény, a környezetben tartósan megmaradó szerves szeny¬
nyezőanyagokról szóló 2001. évi Stockholmi Egyezmény, vagy a higanyról szóló
2013. évi Minamata Egyezmény. Ezek mellett egyre növekvő számban születnek
regionális (pl. európai szintű), illetve szűkebb körű multilaterális szerződések is.
A végrehajtás problémái
Nyilvánvaló, hogy a globális környezeti problémák hatékony kezeléséhez, a
károk elkerüléséhez az államok minél összehangoltabb cselekvésére van szük¬
ség, a nemzetközi jog keretében azonban nincs semmiféle hatékony mechaniz¬
mus, amely a nemzetközi környezetvédelmi szabályok megszegése esetén rá
tudná kényszeríteni az egyes államokat a vállalt kötelezettségeik betartására. Ez
világosan látszott, amikor Kanada 2011-ben felmondta a 1997-es Kiotói Jegyző¬
könyvet, Oroszország, Japán és Ausztrália pedig bejelentette, hogy nem kíván
kötelezettséget vállalni annak második periódusában. Hasonló helyzetet terem¬
tett Donald Trump 2017 júniusában tett bejelentése, melynek következtében az
Egyesült Államok négy évvel később ki is lépett a Párizsi Megállapodásból.?
A Párizsi Megállapodáshoz vezető út, illetve az azóta eltelt időszak fejleményei
is tökéletesen mutatják, hogy a közös szabályok kialakításának és elfogadásának
nehézségei mellett nem kisebb problémát jelent azok gyakorlati végrehajtása.
Ezért is kulcsfontosságú, hogy legyenek olyan független és pártatlan bírósá¬
gok, amelyek végső soron döntést hozhatnak a szabályok megszegése esetén.
Az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága azonban csak akkor tud eljárni egy adott
ügyben, ha az érintett államok elismerték a joghatóságát (pl. alávetési nyilatko¬
zattal vagy különmegällapodäs megkötésével"). Ennek hiányában (, hivatalból")
nem kerülhet egyetlen ügy sem a Nemzetközi Bíróság vagy más, nemzetközi
szintű vitarendező fórum elé (Lamm 20059. Viszont ha lesz is eljárás, önmagában
az ítélet megszületése még nem garancia arra, hogy a bírói döntés ténylegesen
rendezni is tudja a felmerült jogvitát. Példa erre a Nemzetközi Bíróságnak a
2021-ben Joe Biden a beiktatását követően, az egyik első elnöki rendeletével elindította a visz¬
szalépési procedúrát.
55 Ez történt például a Bős-Nagymaros-ügyben, amikor a Magyar Köztársaság és Szlovákia külön¬
megállapodást kötött 1993-ban a közöttük felmerült vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről.