A nemzetközi jog nemzetközi szerződések megkötése vagy a nemzetközi jog
általános szabályainak kialakítása révén jön létre. Utóbbiak a nemzetközi közös¬
ség valamennyi tagját kötelezik, és ezek közé soroljuk a már említett, feltétlen
alkalmazást igénylő szabályokat (ius cogens), bizonyos általános jogelveket,
valamint a nemzetközi szokásjogot, amely , a jog gyanánt elismert általános
gyakorlat bizonyítéka". A nemzetközi szokásjognak kiemelkedő szerepe van a
nemzetközi környezetjog fejlődésében is; alapja az államok általános és tényle¬
ges gyakorlata, valamint az a meggyőződésük, hogy ezt a gyakorlatot jogi köte¬
lezettség alapján követik (Kende et al. 2014: 422). Ilyen szokásjogi szabályt rög¬
zít a Stockholmi Nyilatkozatban (1972) foglalt 21. sz. elv, mely szerint , az Egyesült
Nemzetek Alapokmányával és a nemzetközi jog elveivel összhangban az államok
szuverén joga természeti erőforrásaik környezeti politikáik szerinti kiaknázása,
és kötelesek oly módon eljárni, hogy a joghatóságuk határain belüli vagy az
ellenőrzésük alatt folytatott tevékenységek ne okozzanak kárt a környezetnek
más államokban vagy a nemzeti joghatóságon kívüli térségekben". A szokásjogi
szabályok egy idő után akár nemzetközi szerződésekben is rögzítésre kerülhet¬
nek (Bruhács 2011: 1359.
A nemzetközi környezetjog alapvető jellemzője továbbá, hogy többnyire nem
ból áll (Boyle-Redgwell 2012: 35—38). Az idő előrehaladtával természetesen egyre
nő a nemzetközi környezetvédelmi szerződések száma is, de ezek többnyire
csak az irányok, az elvárások és az alapelvek megfogalmazására törekednek (az
elfogadáshoz elengedhetetlen konszenzus megteremtése érdekében)." Nem
meglepő ezért, hogy 1972 júniusában, az ENSZ első környezetvédelmi világkon¬
ferenciájaként megrendezett Stockholmi Konferencián nem is került sor kötelező
erejű nemzetközi megállapodás megkötésére. Ebből a szempontból a húsz évvel
később megtartott , Környezet és Fejlődés" világkonferencia? volt eddig a legsi¬
keresebb nemzetközi rendezvény, hiszen itt két, alapvető fontosságú nemzetközi
szerződés is megszületett: az ENSZ Éghajlatvältozäsi Keretegyezménye,!° valamint
a Biológiai Sokféleség Egyezmény." Legutóbb pedig 2015 volt nagyon fontos
mérföldkő nemzetközi szinten, hiszen ebben az évben került elfogadásra az
ENSZ Fenntartható Fejlődés keretrendszere (Agenda 2030) a hozzá kapcsolódó
fenntarthatósági célkitűzésekkel, valamint a Párizsi Megállapodás (Bodansky-—
Brunnée-Ramajani 2017: 209; Dupuy-Vifuales 2018: 20).
A nemzetközi környezetvédelmi szerződések közül legismertebbek az ún.
multilaterális (sokoldalú) környezetvédelmi megállapodások (Multilateral Envi¬
ronmental Agreements — MEAs5), különösen azok, amelyek az aláírásukat köve¬
tően hatályba is tudtak lépni, és így a gyakorlatban is megkezdhették a műkö¬