szerrel biztosítják. Az állam közhatalma különféle intézményeken (pl. hatóságo¬
kon, bíróságokon) keresztül nyilvánul meg, biztosítva ezzel a jogi normák ki¬
kényszeríthetőségét állami szinten. A jogi norma tehát , normatív", azaz megszabja
a követendő magatartás irányát a jövőben. Jogállami keretek között ezért elvileg
mindazt meg lehet tenni, amit a jog kifejezetten nem tilt (pontos jogszabályi
rendelkezésekkel vagy Un. generalklauzulakkal).
Jogállamban , a jog uralma" (rule of law) érvényesül, azaz a jogállamiság
megköveteli, hogy a jogi normák érvényesüljenek a szabályozott jogviszonyok¬
ban, a jogi norma címzettjei kövessék a rájuk vonatkozó jogszabályi előírásokat.
A jogállamiságot a magyar Alaptörvény is olyan alapértéknek tekinti, amelynek
leglényegesebb fogalmi eleme a jogbiztonság elve (Sólyom 2001: 92). Ahogy a
magyar Alkotmánybíróság már a működése kezdetén megfogalmazta: , A jogál¬
lamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szer¬
vek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított
működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható
módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. Azaz az állam
is a jog szerint kell, hogy működjék, a jogi szabályok betartásával."?
A jogbiztonság elvéből fakadnak különböző jogalkotási elvek (amelyek meg¬
határozzák többek között a jogszabályok alapvető érvényességi feltételeit), vala¬
mint az ún. , eljárási garanciák" (pl. a jogorvoslati jog vagy a büntetőeljárási
garanciák), amelyek az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartá¬
sához is elengedhetetlenek. Nem véletlen, hogy az államok egyre nagyobb szám¬
ban a jogrendszereik csúcsán elhelyezkedő alkotmányokban rögzítik a működé¬
sükhöz szükséges legfontosabb rendelkezéseket," amelyek egyben értékválasztást
is tükröznek. Az államok feletti szinten pedig a nemzetközi jog feltétlen alkalma¬
zást igénylő szabályai" (az ún. ius cogens) bírnak hasonló jelentőséggel.
A jogtudományban a fogalmak pontos meghatározásának és alkalmazásának
a jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Ezért okoz évtizedek óta — továbbra is
megoldatlan — problémát a , Jenntartható fejlődés" és a , fenntarthatóság" kife¬
jezéseknek az elhelyezése a környezetjogon belül is. A szakirodalmi álláspont
korántsem egységes abban, hogy miként kell tekinteni rá: alapelvként (azon
belül politikai vagy jogi elvkent), célkitűzésként, vagy esetleg valami egyéb
szerepet játszó, mégis központi jelentőségű elemként a jogrendszer egészét te¬
kintve (Bandi 2013). Annyi bizonyos, hogy a jogszabályok kikényszerítésében a
szerepe igen korlátozott, ellentétben a környezetjogi alapelvekkel (megelőzés,
elővigyázatosság, szennyező fizet stb.), amelyek önmagukban szintén nem ki¬
kényszeríthetők, de fontos szerepet játszhatnak a jogszabályok értelmezése és
alkalmazása során (Scotford 2017: 192; Sands—Peel 2018: 9).