Page 102 [102]
100 GLIED VIKTOR
kintettek a természeti javakra. Úgy gondolták, hogy korlátlanul rendelkezésre áll
minden, amire az emberiségnek szüksége van. Az 1970-es években nyilvánvalóvá
vált, hogy ez koránt sincs így. A természeti erőforrásokból termékek és szolgál¬
tatások váltak, mondván, minden piacosítható: az édesvíz eladható palackozott
formában, a nyersanyagok hatalmas volumenben is szállíthatóak, a termőföld
megszerezhető, kisajátítható, a levegő hőmérséklete pedig belterekben - €s las¬
san kint is — megváltoztatható. Elfogadtuk, hogy mindezek a javak adottak szá¬
munkra, akkor is, amikor 5 milliárdan éltünk a Földön, és ma is, amikor 8 mil¬
liárdan. A több ember azonban nagyobb ökológiai nyomást és nagyobb
fogyasztást eredményezett, a nagyobb rendszerek nagyobb energiaigényt jelen¬
tenek, a társadalmi igények pedig a világon mindenütt magasabb életszínvonalat
követelnek. A jobb életszínvonal kielégítése a jelenlegi közgazdasági elméletek
szerint együtt jár a minél jobb gazdasági teljesítménnyel, amely munkahelyeket
teremt, és képes magasabb minőséget biztosítani a nagy ellátórendszerek tekin¬
tetében. Mindezek nem jelentenék a környezet minőségének leromlását, ameny¬
nyiben a döntéshozók a folyamatos, csak a profitot előtérbe helyező gazdasági
növekedés helyett egy, az ökológiai egységekkel összehangban történő fejlődés¬
ben gondolkodnának, de ezt nem teszik.
A környezetvédelem és a környezeti javak elosztása speciális formája a konflik¬
tusok felmerülésének és rendezésének. A diplomáciában vagy tárgyalásos meg¬
oldást feltételező ügyekben nem tűnik hard területnek, ugyanis általában nem
akut, létfontosságú beavatkozást igényel a szembenállás rendezése. A szennyezés,
illetve tartós leromlás vagy volumencsökkenés megelőzésében, esetleg egy káros
vagy annak vélt beruházás kapcsán is megoldás lehetne a tárgyalásos forma,
amely minden érintett számára előnyös. Lehetőség van alternatív megoldások
kidolgozására, másik helyszín keresésére vagy olyan egyeztetésre, amely során
meg lehet győződni a beruházás biztonságos voltáról. Amennyiben a beruházó
és a politikai döntéshozó nyitott, a felmerült kérdéseket, aggályokat konszenzu¬
sos úton rendezni lehet. Ebben az esetben , nem is lesz hír" az adott beruházásból,
maximum annak más helyszínre telepítéséből. Van azonban egy másik eshetőség
is, amely számos alkalommal megtörtént és megtörténik az ilyen jellegű ügyek
kapcsán, azaz az egyik fél nem tájékoztatja megfelelően az érintetteket, a kör¬
nyezeti változást eredményező beruházásról nem ad megfelelő információt,
esetleg egyoldalúan cselekszik, egyoldalúan használja fel az erőforrásokat, le¬
csökkenti azok volumenét, vagy teljesen kimeríti azokat. Ilyen esetekben is szá¬
mos megoldási lehetőség áll az érintettek rendelkezésére, de már nem a békés
rendezés jegyében. Ez az ún. konfrontatív lehetőség, amely során a tiltakozás
számos formáját választhatják az aláírásgyűjtéstől a demonstráción át egészen az
erőszakosabb lépésekig, mint az útlezárások vagy a rongálás. Demokratikus
politikai berendezkedésű államok esetében — néhány kivétellel — általában lehe¬
tőség van országos és helyi népszavazásokat is kezdeményezni, ami — még ha a
helyi referendum véleménynyilvánító jellegű is — egyértelművé teszi a helyiek
véleményét egy adott kérdésben, még abban az esetben is, ha az adott népsza¬
vazás érvénytelen volt. Amíg a 2000-es évek elején Magyarországon 15—25 között