Seite 101 [101]
KÖRNYEZETI KONFLIKTUSOK, TÁRSADALMI VÁLASZOK 99
hatásait. Arthur Westing a kutatásaiban arra kereste a választ, hogy miként játszott
szerepet a környezeti tényező a történelem kiemelkedő fegyveres összecsapása¬
iban. Arra jutott, hogy a legfontosabb szerepet a természeti erőforrások (édesvíz,
felszíni vizek, vízgyűjtő területek) és energiahordozók (szénhidrogének, ásvány¬
kincsek, nemesfémek) megszerzése, majd a szükséges halállomány és a termőföld
birtoklása jelentette (Westing 19806). Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a természeti
erőforrások megváltoztatására irányuló törekvés, a környezeti komplexitás (öko¬
szisztéma) tartós, visszafordíthatatlan leromlása és a környezeti szűkösség (egelő,
termőföld, édesvíz) az 1990-es és 2000-es években szintén vezetett már konflik¬
tusokhoz, vagy komoly szerepet játszott azok kirobbanásában. Amikor az öko¬
lógiai rendszerek sérülnek, és képtelen önmaguk helyreállítására, többnyire ki¬
zárólag az emberi beavatkozás lehet képes újra egyensúlyt teremteni. Az az
emberi beavatkozás, amely kiváltotta, illetve kiélezte a környezeti konfliktust,
ezért fontos megjegyezni, hogy egy válságot nem lehet — vagy nem érdemes —
ugyanazokkal az eszközökkel kezelni, amelyek előidézték azt. Az atmoszféra
széndioxid-elnyelő képességének megváltozása előidézi az üvegházhatás jelen¬
ségének fokozódását. Mindez szerepet játszik bolygónk hőháztartásának válto¬
zásában, amely emeli Földünk legkörenek ätlaghömersekletet. Az ätlaghömer¬
séklet lassú, de folyamatos emelkedése rengeteg ökológiai rendszert képes
megváltoztatni, és elnyomni a szélsőségek irányába, majd az egymást erősítő
problémák hatására olyan kihívásokat előidézni, melyek egy igen egyszerű kér¬
désben öltenek testet az emberiség számára. Képes lesz-e, tud-e és akar-e az
emberiség alkalmazkodni a ma már visszafordíthatatlan változásokhoz, vagy
sem? Amennyiben igen, a mainál sokkal nagyobb belátás, felelősség szükségel¬
tetik a politikai és gazdasági döntéshozók, valamint lemondás az egyén részéről.
Ez a folyamat nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni, és ismerve az em¬
beriség történelmét, valamint az emberi pszichét, jelenleg csekély az esélye annak,
hogy képesek leszünk ennek a fontos cselekedetnek a megtételére. Amennyiben
a válasz eleve a nem, akkor különböző formákban bekövetkező összeomlásokkal
lehet számolni, a mainál is sokkal szélsőségesebb és katasztrofálisabb körülmé¬
nyek között, ahol már nem csupán környezeti konfliktusokkal, hanem alapvetően
a természeti erőforrásokért folytatott küzdelemmel kell szembenézzünk.
A környezeti degradáció (romlás), azaz a környezeti minőség csökkenése
kizárólag a leromlást előidéző tényezők megszüntetésével orvosolható. Maga a
, megszüntetés" része lehet egy adott folyamat szabályozásának. A legjobb lehe¬
tőség az, ha a romlást gerjesztő tényező fel sem merül, ugyanis a szabályozás és
ellenőrzés kizárja azt. Mindezt megelőzésnek hívjuk, és minden ilyen esetben
az a legcélravezetőbb, ha a jogalkotó, döntéshozó eleve meggátolja a környezet¬
pusztítást, környezetszennyezést. Amikor azonban a romlás már végbemegy,
megtörténik, már más megoldási lehetőségek lépnek be a folyamatba, úgymint
a mérséklés és az adaptáció. Ezek megint csak társadalmi és politikai döntéseket
feltételeznek, tehát visszaérünk az eredeti problémához.
Az is kérdés, miként tekintünk a környezeti konfliktusokat előidéző ténye¬
zőkre. Sokáig a politikai és gazdasági szereplők kimeríthetetlen forrásként te¬