Page 88 [88]
OCR
86 BALOGH ROBERT rendszere. Ezzel számos, a 18. század második felében rögzített úrbéri rendezésben nem szereplő, de az adott faluban élő volt jobbágy státusú család ki is szorult a földhasználatból. Másrészt, az irtás nyomán létrejött művelt területek, valamint az erdőkhöz való hozzáférés évtizedes viták tárgyai lettek. Hasonló súllyal esett a latba a kimérendő legelők holléte is (Orosz 2009; Vörös 1970). A jobbägyfelszabaditäst tehát környezettörténeti eseményként is vizsgálni kell (Varga et al. 2020, Konkoly-Gyurö-Baläzs 2016). Emlékezet, narratíva és a történész mint szakértő Ezzel eljutunk a történeti tudásban rejlő másik lehetőséghez: a történeti elemzéssel rámutathatunk az emlékezet politikai használatainak egyoldalúságaira. Valójában a történészek igen gyakran emlékezet-szakértőként szerepelnek, vagyis olyan szakértőként, akik tudják, hogy az egyes politikai elkötelezettségeknek kedvező, tudásként vagy éppen alapvetésként elbeszélt és használt epizódok megtörténtek-e. Miben is áll ez a szakértői tevékenység? A történésznek egyrészt azzal kell tisztában lennie, hogy a múltbeli szereplők tudatosan igyekeztek bizonyos, a saját korukban érthető és a céljaiknak megfelelő értelmezési kereteket alkotni. A történeti tényekhez mindig társul reprezentáció is, s a kettő együttesét, kölcsönhatását kell az elemzésnek értelmeznie (Szécsi 2020: 92). Ráadásul a jelenbeli politikai szereplőknek is érdeke fűződik ahhoz, hogy egyes múltbeli elbeszélési módokat kiemeljenek, a többi elhallgatása mellett, illetve saját reprezentációs keretet teremtsenek egyes eseményeknek. A történésznek tehát tudatában kell lennie, hogy ami adatnak látszik, az valójában számos átalakuláson átesett információ. A reprezentáció tudatos megválasztása ugyanakkor nem mindig és nem szükségszerűen szavazatszerző fegyver és nem is feltétlenül vezet árokásáshoz. Both Noémi Zsuzsanna szerint a környezettörténet iránt is fogékonnyá váló, romániai magyar történész, Imreh István saját életművét a népszolgálat eszményébe illeszkedő módon építette: kutatásai nemcsak hogy a romániai székely közösségről szóltak, hanem erre a közösségre is irányultak, annak építését célozták (Both 2018; 2021). Imreh Istvan témaválasztásai és az, ahogyan ezeket tálalta, tudatos politikai-közösségi tettek voltak, de ez szakmai hitelességét nem rombolta, s lövészárkokat sem eredményezett. Igaz, hogy az életművére emlékező évfordulós események során a jelenbeli szereplők, főként a politikusok, az emlékezeti aktusokon keresztül a jelennek saját pozíciójukról is üzennek, de ez illeszkedik a székelyföldi nemzetépítés Imreh által is képviselt programjába (Both 2022). Imreh erdőtörvényekre vonatkozó kutatásai ugyanakkor jelentős érvek lehetnének az erdők megőrzéséről, az erdőpusztítás miatti felelősségről, valamint az ember-vadállat viszonyról folyó romániai konfliktusok és politikai viták során. A történészt érzékelhetően motiválta az is, hogy választ adjon a modernitás mint korszakváltás mibenlétére, s elmondja, hogy ez miként kapcsolódik az erdős
