Könnyen lehet, hogy a környezet és az ember kapcsolatában beállt fordulat okán
a történelem mibenlétéről alkotott fogalmak s így a történészi munkára vonatkozó
elvárások és feltételezések néhány éven belül teljesen megújulnak (Z. Karvalics
2022). Ha így lesz, akkor a változás kulcsa, hogy a lehetségesnek és valószínűnek
tartott jövőbeni, többé vagy kevésbé apokaliptikus állapotok kerülnek a történeti
gondolkodás középpontjába. Amíg a természettudományos tudás új, antropo¬
cénbeli szintézisét egy új tudományág, az Earth System Science, vagyis a földi
fizikai, kémiai viszonyok, például az óceáni víz tulajdonságai vagy a különböző
időjárási anomáliák planetáris összefüggéseit feltáró tudomány hozta el, a humán
és társadalomtudományokban ezt nem új tudományág, hanem egy új, humán
környezettudományinak nevezett szemlélet jelentheti a következő években. Ez
— amint a jelen kötet is demonstrálja — többek között az antropológia, a történeti
néprajz, a környezettörténet, a művészet, a művészettörténet és a természettu¬
dományos eredmények párbeszédét jelenti.
A humán környezettudományi szemléletet ma még könnyebb példákkal be¬
mutatni, mint absztrakt módon leírni. Andrásfalvy Bertalan a sárközi textilmű¬
vességet tanulmányozva és újraélesztve a hagyományos gazdálkodás és a nép¬
művészet formavilágának kapcsolatára vonatkozóan állított fel modellt ( Jövőnk
gyökerei kiállítás, lásd Balogh 2022. Géczi János a magas művészet, a növény¬
termesztési kultúra és a fajtagazdagság összefonódását írta le az ókor és a kö¬
zépkor vonatkozásában (Géczi 20209. Az elmúlt években a táj, az emberi tevé¬
kenység és az anyagok kapcsolatára fókuszáló Éltes Barna alkotásai azt mutatják,
hogy a művészet nyelve fontos a környezeti válság mibenlétére és ennek törté¬
netiségére vonatkozó gondolatok ébresztésében, és abban is, hogy ezek a kér¬
dések a helyi (Éltes esetében a székelyföldi) identitással párbeszédbe léphesse¬
nek. A 2022. decemberi, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen bemutatott