Seite 72 [72]
70. FARKAS JUDIT
Az egyik műfaj az ún. hitvallásos irodalom, amely magán az adott tradíción
belül értelmezi újra a hagyományokat és a tanokat. Ez az interpretációs munka
időnként új irányzatokat is létrehoz, lásd például a Thich Nhat Hahn buddhista
szerzetes és aktivista által kifejlesztett elkötelezett buddhizmust (engaded Bud¬
dhism), vagy a katolikus Thomas Berry által a különböző vallási tanítások és a
földtudományok egyesítésével létrehozott, a teremtés csodájára fókuszáló ge0¬
vallást (georeligion).
A konstruktív irodalom olyan tudományos irodalom, amely felméri, hogy a
különböző vallások hogyan reagálnak az antropocén válságokra; a környezeti
változások hogyan formálták a vallásokat a múltban, és a klímaváltozás hogyan
alakíthatja a vallásokat a jövőben (Jenkins et al. 2017; Szerszynski 201795 hogyan
hatnak a hívekre a központi szereplők és intézmények (Vatikán, dalai láma,
Világvallások Tanácsa) ökotudatos megnyilvánulásai; az ökoigazságosság és a
teremtésről való gondoskodás hogyan hoz létre új vallásközi, ökumenikus szö¬
vetségeket. De nem megkerülhetők azok a vallásos csoportok sem, amelyek nem
fogadják el az ökotudatos etikát, vagy Eppenséggel kornyezet(vedelem)ellenes
álláspontot és cselekvést képviselnek (ehhez lásd Kearns 2011; Taylor 2016).
Vallás és környezetvédelem témában különösen széles területet ölel át a val¬
lási aktivizmus (ásd Gottlieb 2006a; 2006b; 2017). A kutatók itt azt vizsgálják,
hogy a szolgálatra való hívásban miként jelenik meg a környezeti tematika, a
környezeti igazságosság és a környezeti problémák megoldása érdekében végzett
cselekvés. Ennek kitűnő példái a brit keresztény és muszlim klímaaktivisták,
akik úgy tekintenek a saját ökológiai aktivizmusukra (részvétel a klímamozgal¬
makban, imádkozás és böjtölés a Földért), mint vallásuk gyakorlásának egyik
módjára (Nita 2014).
Okospiritualitás, természetvallás, ősi hit
Az egyházak ún. zöldülése mellett sokkal nehezebben megfogható az a valláshoz
és egyházhoz nem köthető, természetközpontú spiritualitás, amely a kutatások
szerint egyre erősebben jelen van a környezettudatos gondolkodásban (Taylor
1995; 2010). Összességében leginkább az ökospiritualitás fogalma foglalja össze
ezt a szemléletet, aminek lényege: a természethez tartozás mély átérzése, minden
lény azonos értéke és szoros, kölcsönös függése egymástól. Az ökospiritualitásra
gyakran panteizmus és általában holisztikus szemlélet jellemző. , Hívei" egy része
ökocentrikus környezeti etikát vall, azaz az embert nem a teremtés csúcsának,
hanem csak egy szereplőjének tekintik a sok közül, aki szorosan függ a termé¬
szettől, és ő maga is kölcsönhatásban áll minden más létezővel. De ugyanúgy
találunk közöttük antropocentrikus etikát vallókat, akik azonban az ember ki¬
emelkedő helyét nem hatalomként, hanem felelősségként értelmezik? Mindkettő
a mindennapok gyakorlatára is visszaható, igen erős felelősségtudatot alakít ki
> Az antropocentrikus és ökocentrikus etikäröl magyarul lasd Toth I. 2003.