dáját követő természettiszteletre intette híveit, majd többször is beszélt az öko¬
lógiai válságról, és hangsúlyozta ennek döntően etikai természetét. Később XVI.
Benedek pápa a 2010. évi béke világnapjára írt üzenetében szintén kiemelte a
környezeti veszélyeket és az ökotudatosság bátorításának fontosságát." Ferenc
pápa pedig közismert ökológiai elkötelezettségéről, amit 2015-ben kiadott, Lau¬
dato si" kezdetű, , A közös otthonunk gondozásáról" alcímű enciklikájában is
megfogalmazott (Francis, The Holy Father 2015).? Ebben integráns ökológiát és
ökológiai megtérést sürgetett.
Ahogyan a kereszténység, úgy más világvallások vezetői is egyre inkább
sürgetik az ökológiai válság megoldását, és kiemelik annak vallási-etikai aspek¬
tusát. A különböző egyházak vezetői és követői egyre inkább bekapcsolódtak
az ökológiai diskurzusba, és maguk is megoldási javaslatokat, cselekvési terve¬
ket dolgoztak ki. Markáns megnyilvánulása ennek a WWF (World Wildlife Found)
bábáskodása alatt létrejött Assisi Nyilatkozatok (1986, Assisi, Olaszország), ahol
öt nagy világvallás (a buddhizmus, a hinduizmus, az iszlám, a judaizmus és a
kereszténység) fogalmazta meg üzenetét a természet és az ember kapcsolatáról,
amihez később más vallások (szikh vallás, a bahai vallás, a dzsainizmus és a
taoizmus) is csatlakoztak.
A közös nyilatkozatok mellett a világvallások részéről a közös elvek megfo¬
galmazásának törekvése is megmutatkozik az utóbbi évtizedekben. Ilyen elvek,
többek között, hogy:
— a természeti világnak belső értéke van, nem csak az ember javára létezik,
értékét nem az határozza meg, hogy mennyiben szolgálja az embert;
— a természet kizsákmányolása nem elfogadható, a vallásos ember kötelessége
a nem-emberi létezők védelme is;
— az emberek kötelesek harmóniában élni a természettel, erre pedig a ha¬
gyományaik gyakorlata nyújt példát;
— Isten / a kozmikus rend / a természetfeletti megköveteli az embertől az
olyan erkölcsi értékeket, mint az igazságosság, együttérzés, kölcsönösség.
Ez érvényes az emberre és a nem-emberi létezőkre egyaránt (Grim-Iucker
2014: 12).
A fenti alapvetések e vallási elveket a környezetetika kérdéskörébe, azaz a
vallásnál szélesebb környezeti diskurzusba is bekapcsolják.
A vallások és egyházak szerepének fontosságát az ökológiai diskurzusban az
is aláhúzza sokak szerint, hogy a vallási tanítások és egyházak már léteznek és
működnek, sok-sok embert fognak össze, és szervezetükkel és infrastruktúrá¬
jukkal stabil bázist biztosíthatnak. Feladatuk ezeken keresztül közvetíteni a
környezetünk iránti felelősségtudatot, megmutatni annak vallási alapjait, vallás
és ökológia kapcsolatát. Ahogyan a téma kutatói megfogalmazzák: a fenntart¬