Oldal 61 [61]
KÖZGAZDASÁGI VÁLASZOK A KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG KIHÍVÁSAIRA 59
soljak, a növekedéssel és annak zöld változatával (green growth) szemben kri¬
tikusak, megállapodott (steady-state), illetve nem növekvő (degrowth) gazdasá¬
got javasolnak (Harangozó et al. 20189.
A NEO összességében inkább gyakorlatorientált irányzat, s ilyen értelemben
itt a rövid táv dominál, míg az ÖKO a gazdaság méretének makacsabb problé¬
máját hangsúlyozza, ezért inkább jellemzi hosszú távú perspektíva. A NEO sze¬
rint a szennyezés a piaci működés elégtelenségéből fakadó externália, ám a
jelenség optimalizálható, ha a szennyező (vagy a károsulD megfizeti az ebből
származó társadalmi többletköltségeket. Emellett a kockázatok kezelése is fontos.
Az ÖKO a szennyezésre úgy tekint, mint erőforrás-kimerítésre, s éppen ezért
nem nyugszik bele ennek társadalmi szempontból történő optimalizálásába,
hanem a szennyezés megelőzése érdekében kíván pénzügyi erőfeszítéseket tenni
(asd ,a szennyezésmegelőzés kifizetődik" elvet, ami a NEO-tól sem idegen).
Nem a kockázatok puszta kezelésére törekszik, hanem az olyan helyzetek felis¬
merésére szólít fel, ahol a kockázatnak még a hozzávetőleges felmérése is aka¬
dályokba ütközik (bizonytalanság, posztnormál tudomány, vad problémák —
Ravetz 2004; Kerekes 2023).
Minthogy a NEO a gazdaság környezetre tett hatását pénzben próbálja kifejezni,
ez is arra utal, hogy a természetet a gazdaság részének tekinti, hiszen egy szigorúan
társadalmi kategóriát (pénz) terjeszt ki a természeti környezetre. A pénzben történő
erőforrás-értékelés viszont lehetővé teszi azt, hogy az eddig nulla értékkel szereplő
természeti tényezők valamilyen pozitív súllyal szerepeljenek a gazdasági döntés¬
hozók célfüggvényében, ily módon kerülve el néhány környezeti szempontból
hibás lépést. Az értékelés legfőbb módszerei közé az úgynevezett költség-haszon
elemzés, ehhez kapcsolódóan pedig az emberek megkérdezése tartozik, hogy
bizonyos természeti értékek megőrzéséért mennyit hajlandók fizetni (willingness
to pay), vagy az érték elvesztése fölött mekkora kártérítés kifizetése esetén hajlan¬
dék szemet hunyni (willingness to accept) (Marjainé Szerényi 2011). Egy erőforrás
teljes gazdasági értékének meghatározásakor a jövő generációk szempontjait is
igyekeznek figyelembe venni (választási lehetőség érték, létezési érték). További
értékelési módszerek is ismertek, ám közös jellemzőjük az, hogy ezek a természet
iránt megnyilvánuló társadalmi értékítélet felhasználásával próbálják meghatározni
a kérdéses természeti tényező értékét. Ezt tekintetbe véve a NEO értékelési mód¬
szere etikai szempontból zártnak tekinthető (Kelemen 2022).
Minthogy az ÖKO a teljes bioszférára összpontosít, a ,gazdaság—természeti
környezet" kapcsolatot a maga természetes mértékegységében ragadja meg.
Ennek következtében nem a pénzbeli értékelést, hanem az energiaáramlás-elem¬
zést részesíti előnyben. Az értékelés során nem a társadalom preferenciái, hanem
a környezetre ténylegesen gyakorolt hatások, a fajok közötti kapcsolatokban
bekövetkező zavarok számítanak. Fontos szerepe van a rendszerelemzésnek, a
különféle társadalmi csapdák feltárásának és az adott terület eltartóképességére
vonatkozó számítások elvégzésének (Kelemen-Pataki 2014). Mindezek etikai
szempontból nyitott módszerek, hiszen az emberi szempontokon túl számos
egyéb összefüggést is figyelembe vesznek.