Oldal 60 [60]
58 Kocsis TAMÁS
(a fő cél a hatékony allokáció), s bízik a technológiai fejlődéssel lehetővé váló
helyettesítési lehetőségekben. Az ember által létrehozott tőke és a természeti
erőforrások tehát a NEO szerint többnyire helyettesíthetők egymással.
Ezzel szemben az ökológiai közgazdaságtan (a továbbiakban az ÖKO rövidí¬
téssel hivatkozunk rá) a közgazdaságtanon kívül a fizika, az ökológia és az egyéb
társadalomtudományok felismeréseit is integrálni igyekszik. A ,gazdaság—ter¬
mészet" kapcsolatot inkább ökológiai mérlegekkel kívánja megragadni, hang¬
súlyozza a gazdasági aktivitás entrópikus természetét (termodinamika második
főtétele), s nem elégszik meg a piaccal elvileg elérhető optimális allokációs hely¬
zet megvalósításával, hanem a jólét eloszlását (a disztribúciót, azaz az igazságos¬
ságot) és a gazdaság méretét (a scale-t, azaz a fenntarthatösägot) is elemzi. Az
ÖKO szerint az ember által létrehozott tőke és a természeti tőke inkább kiegészítő
viszonyban állnak, s csak nagyon korlátozott mértékben helyettesíthetők egy¬
mässal (Bajmöcy 2022).
A NEO a többi tudománytól való elkülönülés mértékét tartja a tudományosság
fokmérőjének (monodiszciplinaritás), mechanikus világszemlélet és a valóság
egyszerűsítése (redukcionizmugs) jellemzi. A világról szerzett ismereteket poziti¬
vista és egyéb, általa ,értékmentesnek" tartott módszerekkel értelmezi. Az OKO
multidiszciplinaritásra törekszik, megközelítésmódja egészlátó (holisztikus), és
hisz az evolúciós jellegű fejlődésben. A gyakran szubjektív jellegű, ideológiával
és értékekkel átszőtt módszertanát nem rejti véka alá, lemondva ezzel a tudo¬
mänyossäg — gyakran hamis — lätszatäröl.
A NEO szerint a világban jelentkező szűkösség többnyire viszonylagos (rela¬
tív) jellegű, s ebből logikusan következik — bár ezt ritkán fogalmazzák meg
nyíltan —, hogy a természeti környezet (bioszféra) a gazdasági szféra része (gyenge
fenntarthatóság). Ez a megközelítés a jövővel kapcsolatban meglehetős optimiz¬
must sugall, azaz lehetséges a gazdasági növekedés tiszta (zöld) formájának
tartós megvalósítása. Az irányzat paretói értelemben beszél az egyensúlyról? Az
ÖKO tagadja, hogy a természet a gazdaság része volna, szerinte ez a viszony
éppen fordított (erős fenntarthatóság). Éppen ezért a felbukkanó szűkösség
abszolút jellegű, azaz megkerülhetetlen (a bioszféra ugyanis önmagában zárt és
véges rendszer), s már csak ezért sem lehetséges tartós gazdasági növekedés.
Ebből következik, hogy a Föld eltartóképességének megfelelő gazdasági telje¬
sítmény fenntartására kell törekednünk. Nem a gazdaság növekedésére van
szükség, hanem az emberek jóllétének (well-being) növelésére, ami nem ugyanaz
(Easterlin 1974; Gébert 2022; Csutora 2022). Az irányzat képviselői önmagukat
óvatos pesszimistának tartják, s a Boulding-féle egyensúly" megvalósítását java¬
5 . ,Ha a gazdaság erőforrásait és termékeit úgy osztjuk el, hogy semmiféle újraelosztás nem tud¬
ja senki helyzetét javítani anélkül, hogy legalább egyvalaki ne kerülne rosszabb helyzetbe,
akkor azt mondjuk, hogy Pareto-optimum áll fenn." (Pearce 1993: 422.)
Kenneth Boulding a cowboy-gazdaság hasonlatot használta a végtelen természeti erőforrások¬
kal rendelkező gazdaság leírására (vö. préri-közgazdaságtan), míg űrhajós-gazdaságkérnt jelle¬
mezte az olyan helyzetet, ahol az ember összes szükségletét megújuló erőforrásokkal kell kie¬
légíteni (Boulding 1960).