Seite 40 [40]
38 FARKAS JUDIT
adja. Ahogyan az ausztrál filozófus, Peter Singer — az állati jogok filozófiai-etikai
alapjainak talán legismertebb megalapozója — megfogalmazta: az állati élet inst¬
rumentális, haszonelvű felfogása kulturális berögződés, tehát az állatok felsza¬
badításához e berögződés megváltoztatására, önzetlenségre és az azonosulás
képességére van szükség. Az állatok nem képesek tiltakozni a velük való rossz
bánásmód ellen, a jogaikért, ezt nekünk, embereknek kell megtennünk (Singer
20059. E gondolat nyilvánvalóan visszatükrözi a környezetfilozófia alaptézisét,
miszerint a természet nem csupán egy dolog, ami felett az embernek kizárólagos
és mindenható hatalma van, hanem önmagában is értékes, és erkölcsi felelős¬
séggel tartozunk iránta.
A 20. század minden bizonnyal egyik legradikálisabb környezetfilozófiai tézise
a Gaia-elmélet. Az angol James Lovelock (1919—2022) orvos-kutató, biofizikus,
feltaláló rendkívül széles körben végzett kutatásokat. Ezek egyike a légköri
elemzés, melynek segítségével kimutatható az élet lehetősége más bolygókon.
Az 1960-as években független kutatóként a NASA felkérésére vizsgálta az élet
lehetőségét a Marson, és eközben alkotta meg híres Gaia-hipotézisét (Lovelock
1979). Ennek lényege, hogy a Föld bolygó egy önmagát regenerálni, irányítani
képes organizmus, élő rendszer, , élőlény", aminek összes élő és élettelen része
egy szorosan összefüggő rendszert alkot. A bioszféra ilyen holisztikus értelme¬
zése már korábban megjelent a különböző természetvallásokban, világvallások¬
ban (Bhumi istennő a hinduizmusban), ahogyan a görög mitológiában is — innen
származik a Gaia (gör. Föld-istennő) megnevezés. Lovelock úgy vélte, hogy a
Föld bolygó képes bizonyos mértékű csapások után regenerálódni. Ehhez az
kell, hogy inmunrendszere erős maradjon — és itt a mikroorganizmusok, a tro¬
munkáiban (2006; 2009) egyre borúlátóbb lett, és úgy látta, hogy az ember egy
olyan környezetátalakító lény, amit a természet többi eleme nem tud ellensúlyozni,
ami által a Föld egyensúlya felborul, és kialakul az az ökológiai válság, ami végső
soron a földi élet, és ezzel együtt az emberiség kihalásához vezethet.
A 20. század három legismertebb nagy hatású környezetfilozófiai irányzata a
Naess-féle mélyökológia, a bookchini társadalomökológia és az ökofeminizmus.
A mélyökológia (deep ecology) Arne Naess (1912—2009) norvég filozófus ne¬
véhez kötődik. Naessre komoly hatással volt Rachel Carson Néma tavasz című
könyve, a buddhista tanításoknak az önmegvalósításra vonatkozó elvei és Ma¬
hatma Gandhi (1869—1948) erőszakmentes módszere. A mélyökológia megne¬
vezést azzal indokolta, hogy az 1970-es években meginduló környezeti mozgal¬
mak és a mögöttük álló környezetfilozófiai gondolkodás — véleménye szerint
— valójában nem a természeti környezet, hanem az ember érdekét, fennmaradá¬
sát és jólétét nézik, emiatt az ő szemében csupán sekélyes törekvések. Az ezek¬
től való elhatárolódást jelzi a mélyökológia megnevezés. Erre a szemléletre és
az ennek jegyében működő mozgalmakra és cselekvőkre az ún. bioszféra-ega¬
5; — Lásd a 19. századi filozófus, Jeremy Bentham kérdését: , Nem az a kérdés, hogy tudnak-e érvel¬
ni, vagy beszélni, hanem, hogy képesek-e szenvedni." (Idézi Hubbell-Ryan 2022: 117.)