Page 38 [38]
36 FARKAS JUDIT
A környezetfilozöfia elözmenye &s kulcsszövegei
A környezetfilozöfia alapszövegenek tartott munka egy előadás, amit a logikával
foglalkozó ausztrál tudós, Richard Routley tartott 1973-ban a bulgáriai Várnában,
a 15. Filozófiai Világkongresszuson, Is There a Need for a New, an Environmen¬
tal Ethic? címmel. Ebben az előadásban Routley egy radikális filozófiai keret¬
rendszer kidolgozására szólított fel, ami meghatározza az emberek természeti
környezethez való viszonyát (Routley 1973: 2059. Alaptézise, hogy túl kell lépnünk
az emberközpontúságon - vagy ahogyan ő fogalmaz: a ,faji elfogultsagon” (spe¬
cies bias) és ,emberi sovinizmuson” (human chauvinism) —, mert addig nem
tudjuk helyesen értékelni az ökológiai kérdéseket. A filozófia feladata szerinte
az, hogy felhasználja az erősségeit, a kreatív gondolkodást és a fogalmi elemzés
képességét, és ezek segítségével alapot nyújtson a nem-emberi létezők és a
környezeti egész (ökoszisztémák, élőhelyek) érdekének megértéséhez és a kör¬
nyezettudatos cselekvéshez (Routley 1973).
Routley és általában a környezetfilozófia kritikájának kiemelt célpontja a
természetről alkotott kortárs világkép, aminek gyökereit a pozitivizmusban és a
mechanikus természetfilozofiaban találjuk meg. A mechanikus természetfilozófia
legismertebb művelője René Descartes (1596—1650), akinek nevéhez — ebben a
kontextusban - a természet instrumentalizálásának tudományos igazolását köt¬
jük. A nyugati gondolkodásra többé-kevésbé egyébként is jellemző volt a ter¬
mészet efféle leértékelése és az ember szerepének kiemelése (lásd a , Vallás és
ökológia" című részb). Descartes ezt tovább erősítette annak tudományos , bizo¬
nyításával", hogy az ember az egyetlen lény, aki az ész és az akarata révén nem
része a természeti folyamatoknak, hanem felette áll annak (lásd Tóth I. 2005:
7-19).' Roger Gottlieb filozófus szintén megerősíti, hogy számos filozófus gon¬
dolkodása támogatta vagy éppen megalapozta az ember mélységes elidegene¬
dését a nem-emberi világtól. A 7he Ecological Community című tanulmánykötet
előszavában (Gottlieb 1997) két ilyen, a modern szociológiai és politikai gondol¬
kodást meghatározó szerzőt emelt ki: Locke-t és Marxot. Locke alaptétele szerint
() a természet egyetlen értéke, hogy az emberi érdeket szolgálja; és (2) ha a
munkáddal megváltoztatod a természetet, akkor az a tiéd. Marx ezzel szemben
belátta és feltárta a kapitalizmus destruktív hatását a természetre, azt, hogy a
komplex ökoszisztémák kommodifikációja, puszta tárgyiasítása milyen környe¬
zeti problémákat generált. Ugyanakkor ő sem tekintett az ember érdekén túl, és
a természet társadalmi uralására szólított fel az ember érdekében (Gottlieb 1997:
IX—XIID.
Számos kortárs gondolkodó szerint a descartes-i természetfilozófia, a locke-i gazdaságfilozófia
és az Adam Smith-i közgazdaságtan együttesen alkotta meg azt a modern világképet, ami a
környezeti — és ezzel párhuzamosan a társadalmi, gazdasági és etikai — válsághoz vezetett. Ennek
lényege röviden: a természeti javaknak önmagukban nincs értékük. A természeti javak ugyanakkor
bőséges és szabad javak. A végtelen mennyiségben rendelkezésre álló és szabad természeti
elemek azdltal kapnak értéket, hogy az ember megmunkalja 6ket (munkaérték-elmélet). Osz¬
szefoglaloan lasd Toth 2005: 7-19.