Page 23 [23]
BEVEZETÉS A HUMÁN KÖRNYEZETTUDOMÁNYBA 21
mint például Donna Haraway naturecultures vagy Bruno Latour nature-cultures
fogalmi kísérlete (Latour 1993; Haraway 2003), amelyek a természet és a kultúra szét¬
választását igyekeznek — nem csak fogalmi szinten — megszüntetni.
A HK a diszciplínák elkülönülése helyett tehát a különböző szakértelmek és
perspektívák egyesítésére törekszik (discipline-crossing ), átlépi a nemzeti, kul¬
turális és történeti határokat (boundary-defying), és bevonja a közpolitikát
(policy-focused) (Nye et al. 2013: 8). Ez a megközelítés teljesebb és praktikus
tudást nyújt az összetett társadalmi és környezeti problémákkal való megküz¬
déshez (Hubbel -— Ryan 2022: 5). A természeti környezetünkkel kapcsolatos
természettudományos eredményekről a HK úgy véli, hogy azok megértése kul¬
turális és társadalmi kontextusban zajlik, éppen ezért a humán tudományoknak
nemcsak relevanciája, hanem éppenséggel alapvető szerepe van ebben a kér¬
déskörben. A HK művelői bővíteni akarják a világról és a benne elfoglalt he¬
lyünkről feltehető kérdések körét (Hubbel — Ryan 2022: 59:" a történész David
Nye és munkatársai az alapvetően új típusú kérdésfeltevésben, az értékek és a
jelentések új megközelítésében látják a HK lényegét, amelyek ,a környezeti
problémákat keretező kultúrák árnyalt történelmi értelmezéséből fakadnak"
(Nye et al. 2013: 28).
A HK bekapcsolódik abba a felismerésbe, miszerint a kortárs környezeti prob¬
lémák legfőbb okozója az ember. A választ az emberi viselkedés, a kulturális
értékek, a történelmi minták, a társadalmi kontextus, a politikai ideák, a vallásos
és spirituális dimenziók, a morális kérdések és az érzelmek terén egyaránt keresi
(Hubbell-Ryan 2022: 5; Nye et al. 2013: 4; Sörlin 2012: 788). Kiemelkedően fon¬
tos az az állítása, miszerint az ember, a hely, az állatok, a növények, a gombák,
a víz, a talaj, a föld és levegő között bonyolult kapcsolat van (lasd Tsing 2015)
— ez az alapvetés szintén megköveteli a tudományok elengedhetetlen együttmű¬
ködését, egy új szemlélet és új metódus kidolgozását és művelését. Számos kutató
szerint ez csak akkor lehetséges, ha kiemeljük a középpontból az embert," és a
humán tudományokban is visszahelyezzük a hangsúlyt a természeti világra és
az ember és környezete komplex kapcsolatára. Már csak azért sem lehetséges
az ember elválasztása a természettől, mert mi magunk, az emberi mikrobiom”
is megszámlálhatatlan mikroszkopikus élőlény otthona, ezáltal mi is , fajok kö¬
zötti" (interspecies beings) lenyek vagyunk.
Ahogyan az ember, ügy a nem-emberi (non-human) tijragondolasa, az ember
és mas létezők viszonyának új értelmezési keretbe helyezése is alapvető a HK¬
, Egyszerűen szólva: a HK rányitja a szemünket, az elménket és a szívünket a minden élő közöt¬
ti összefüggésre egy radikálisan változó vilägban” (Hubbel-Ryan 2022: 5).
Mások szerint a cél: dehumanizálni a humán tudományokat (dehumanizing the humanities)
(Hubbell-Ryan 2022: 10).
Mikrobiom: a bennünk élő mikroorganizmusok alkotta ökológiai rendszer. „Egy jöl definiälha¬
tó élőhelyhez köthető mikrobaközösség, amely meghatározott fizikai-kémiai tulajdonságokkal
rendelkezik. Ez a meghatározás tehát nem csak a mikróbákat (mikrobióta), hanem életterük,
tevékenységük helyszínét és annak összetevőit is tartalmazza" (Hancz 2021: 42—43).