Oldal 57 [57]
hogy kész legyen még a korai fagyok vagy havazások előtt. Ha bujtványnak szánják,
néha még az ágakat is betakarják. Némelyik szőlőműves kiveszi és halmokba rakja a
karókat, mások állva hagyják azokat. Amint vége a télnek s az időjárás enyhülni kezd,
ez március közepére, sőt gyakran elejére esik, a tőkéket ismét kitakarják, s köröttük
megforgatják a földet. Ezt, mihelyst az évszak megengedi, azaz március végén vagy
április elején, a talajművelés követi. Az idő, a szigorú telek és a tavaszi fagyok pusz¬
títják a szőlőket. E károk pótlására új szőlőket kell felnevelni. Ezt különféle módon
végzik el, átültetéssel, vagy, gyakrabban, elismerten jó és egészséges szőlők dugvá¬
nyainak elültetésével. Ez a következőképpen történik. A dugványokat (melyeknek le
kell vágni hamar elszáradó csúcsait) egy kevés trágyával térdnyi mélységbe a földbe
kell rakni úgy, hogy a másik végéből csak egy arasznyi látszódjon ki. Ezt be kell ta¬
karni egészen addig, míg feltételezhető, hogy már rügyezni kezd, s a tavaszi fagyok
már nem veszélyeztetik. A szőlőnevelés döntött szőlőággal is történhet. Ebben az
esetben a tőke és a gyökerek körül másfél lábnyi mélységig kiássák a földet. Ezeket
aztán a gödör aljába tapossák, úgy hogy az ágak azon része, mely a tőkéhez csatlako¬
zik, a föld alá kerüljön. A maradó részeket lefektetik, s némi trágyával kevert földdel
betakarják, úgy, hogy végeik csak néhány hüvelyknyire látszódjanak ki a talaj felszíne
fölött. Mindegyik ághoz, melyek idővel új szőlővé válnak, egy karót állítanak. Ezt
követi a szőlőművelés legkomolyabb tevékenysége, a kapálás, vagyis a talaj megfor¬
gatása. Ezt a szüretig háromszor-négyszer meg kell ismételni. Az első kapálás után
hamarosan leverik a karókat, melyekre, ha elérik a kétlábnyi hosszúságot, a hajtáso¬
kat lazán rákötözik. Mikor ötlábnyira is megnőnek, jobban rögzítik őket: felül igen
szorosan, középtájon pedig lazábban. Ez idő tájt a gyomok ismét nőni kezdenek, s
ekkor megint megforgatják a talajt, hogy a gaz elpusztuljon s a talaj napfényt kapjon.
A virágzás idején nincs semmi tennivaló, a Természet mindent elvégez egymaga. Ha
ez megvan, a karókat erősebben beverik a talajba, az esetleg szabadon álló szőlőket
jobban rögzítik, a felesleges hajtásokat eltávolítják, s így a szőlők oly rendezettek,
hogy a szüretig nincs szükségük további gondoskodásra, mindössze talajt kell még
egyszer megforgatni. A gazda immáron túl van a fárasztó munkán, s mert haszna
igen bizonytalan, aggodalommal vár a Gondviselés áldásaként egy bőséges szüretre.
Bár meleg időben a legkorábbi szőlőfajták már augusztus közepére megérnek, a
legtöbb csak szeptember legvége előtt lesz ehető. Mivel a préseléshez a szőlőszemek¬
nek teljesen éretteknek kell lenniük a szüretet a lehető legkésőbbre hagyják, általában
Szent Simon és Szent Júdás október 28. napjára eső ünnepére, és ha jó az idő jobb
később, hogy minél több legyen a félig megaszalódott mézédes szem, vagy ahogy itt
nevezik a Troken-beers, 9 mely elengedhetetlenül szükséges az Ausbruche készitéséhez,
az oly nagy becsben tartott tokaji borféleséghez, ahhoz amit mi Tokajinak nevezünk.
Mikor a szőlő érni kezd, őröket küldenek a kertekbe nem csak a lopások megelőzésé¬
re, de a madarak elijesztésére is.
9 Szó szerint: száradt bogyók, vagyis az aszúszemek.
55