Oldal 56 [56]
nem mindig örvendett ilyen tiszteletnek. Nicholaus Olaus? a tizenhatodik században
Zemplén vármegyét, ahol Tokaj is található, még nem említi a legjobb borokat ter¬
melő megyék között, hanem csupán a Szerémséget, Sümeget, " Baranyát, Pozsonyt,
Sopront, Heves-Borsodot, Abaújvárt, Veszprémet és Zalát? sorolja föl. Mindazon¬
által megemlíti a tokaji területhez tartozó Szántót és Liszkát, s azt mondja, hogy
Oppida vini optimi feracia.!§ Úgy tűnik, hogy Tokaj e kivételes megbecsülésre Rákóczi
kormányzása alatt" tett szert, amiatt, hogy ő az e területről kapott borát itt tárolta.
Ám a külhoni országokban általában tokaji néven ismert bor egy különleges fajta,
s csak kis mennyiségben készítik e terület különböző részein, s még itt is nagyon
drágán árulják. Itt Ausorucbenak" nevezik, s úgy készítik, hogy egy adag mézédes
félig megszáradt és összetöppedt szőlőt közönséges szőlővel kevernek össze." Mivel
feltehetően legtöbb olvasóm kíváncsi az ünnepelt Tokaj szőlőinek teljes ökonómiájára,
jelen fejezet legnagyobb részét e tárgynak szentelem, s bemutatom a szőlőművelést az
első vessző ültetésétől a szőlő levének végső kezeléséig.
Az először telepített szőlőt a talajtól egy araszon belül lévő csomónál levágják, s a
felesleges fiatal hajtásokat minden évben ugyanezen a helyen lemetszik. Ezáltal egy
fejszerű forma alakul ki, mely évente növekszik. Némelykor igen nagyok, de a leg¬
2 “4 Kw
megfelelőbb a gyermekfej nagyságú méret. Midőn késő ősszel a szőlő gyümölcsével
már megfizette a szorgalmas munkás fáradozásait, a tőkéket egy-két hüvelyknyi vas¬
tagon földdel betakarják, s ilyenkor olyanok mint a vakondtúrások. Mint mondják,
gyakran látni a gazdát, amint a szüretelők nyomában haladva e munkálatok végzi,
3 Oláh Miklós (1493-1568) Hungaria című művének XI. fejezetében beszél Tokajról, nem említve a bort
(,oppida, Zanté, Lyska, vini optima feracia. Arx Tokay, in ripa occidentali Tibisci sita...”). A borokról az
egyes városok kapcsán elszórtan is tesz említést, de alapvetően a XVIII. fejezetben. A műnek első
kiadása OLÁH, Hungaria (ed. BÉL), 1735 (az idézet a 21. oldalon szerepel). Önálló megjelenése: OLÁH,
Hungaria (ed. KOLLÁR), 1763, az idézett mondat az 50. oldalon található.
4 Townson félreértette a varmegye latin nevét (Simigium), azt , Sumeg"-ként említi, Somogy helyett.
5 Townson a „Comitatus Szaladiensis”-t forditja az angol szövegben „Salad”-kent.
16 Robert Townson biztosan az OLÁH, Hungaria (ed. KOLLÁR), 1763 kiadást használta, hiszen Oláh Miklós
vármegye felsorolását említve a szöveg kiadójának, Kollár Adam Ferencnek (Adam Frantigek Kollar,
1718-1783) jegyzetet forditja (és nem Olah szévegét). Townson jél ismerte a Magyar Kirdlysdgot, de
egyes vármegyék nevében bizonytalan. OLÁH, Hungaria (ed. KoLLÁR), 1763, 81-82. ezt írja: , Vinorum
melius est et nobilius, primum quod in Sirmio, tum Simigio, Baronya, Posoniensi, Soproniensi, Agriensi,
Borsodiensi, Vjuariensi, Vesprimiensi, Szaladiensi Comitatibus; postremo in Transyluania et Sclauonia,
nascitur.” Kollär latin jegyzete, amelyben kifejezi, hogy csodälja, hogy Oläh nem emliti Tokajt a
bortermö helyek kapcsän: „Mireris, nullum fieri Tokaiensis mentionem. Nimirum, nondum eius, seu cultura
inualuerat, seu fama. Alioquin, meminit supra, Cap. XI. p. 50. oppidorum Szántó et Lyska, vini optimi
feracium. Ergo, tardius, post amissum Sirmium, celebre esse caepit Vinum Tokaiense.” Townson a Kollár
jegyzeteben hasznält „Sz4n26” nevformät hasznälja Oläh „Zanto”-ja helyett, „Simigium”-ot „Sumeg”-re
fordítja , Somogy" helyett, Pozsony és Sopron nevét németül jegyzi, Zala vármegyét , Salad"-ként említi.
A felsorolasa (Townson 1797, 262.): ,he (sc. Olah — M. I.) enumerates only Sermia, Sumeg, Barony,
Presburgh, Oedenberg, Heves Borsod, Abauivar, Vesprim and Salad...”.
Vagy a csaladra gondol, igy ,a Rákócziak kormányzása", vagy II. Rákóczi Ferencre, aki diplomáciai
ajándékképpen is használta az aszú bort.
18 Szó szerint: kiválogatott; az aszúról van szó, melynek szemeit egyenként szedik, válogatják.
9 Townson itt félreértette — vagy nem pontosan fogalmazta meg — az aszú készítésének a módját, hiszen
nem a szőlőszemeket keverik össze — és préselik együtt-, hanem az aszúszemeket egy szőlő (furmint,
hársleveleű vagy más) mustjába, vagy a kiforrt borba teszik. Az alábbiakban Townson maga is így
írja le ezt.
54