Page 165 [165]
4. ÖSSZEGZÉS 163
A modell a digitális transzformáció kontextusaként, előzményeiként a tech¬
nológiai, környezeti és szervezeti tényezőket veszi sorra. Kutatásunkban is nagy
hangsúlyt fektettünk maguknak a konkrét digitális megoldásoknak az elemzésére.
A digitális transzformáció egyik hajtóereje a különböző digitális megoldások ki¬
alakulása és elterjedése (pl. blokklánc, mesterséges intelligencia, közösségi média,
felhőalapú megoldások, robotika stb.), így esetünkben az oktatástechnológiai
megoldásokat kell figyelembe vennünk, amely piacnak az elemzése egy új kutatási
irány lehet, kifejezetten a vállalkozások és az oktatás szereplőinek együttműkö¬
désére fókuszálva. Nemcsak maguk a technológiák, hanem az általuk jelentett
digitális tulajdonságok is fontos részét képezhetik elemzésünknek (például új¬
raprogramozhatóság, kapcsolódás, modularitás, személyre szabhatóság stb.). Jól
láthattuk ennek a hatását, a digitális megoldások által jelentett új tanulási-tanítási
csatornák kiaknázásában (pl. közösen szerkeszthető dokumentumok), amely új
lehetőségeket jelentett a pedagógusok számára. Ahogyan utaltunk rá, nem csak
a tanulás-tanítás területét érintő digitális pedagógiai innovációkra kell fokuszál¬
nunk, hanem a szervezeti perspektívát is beemeljük a gondolkodásunkba. Ennek
köszönhetően kiemelt szerep jut az adatoknak, azok elérhetőségének. Az oktatási
szektor szempontjából kiemelkedő potenciált jelenthet a big data, gépi tanulás
és tanulási analitika lehetőségeinek kiaknázása például tanulásmenedzsment
rendszereken keresztül létrejövő adatok segítségével. Ez egy új forrását jelentheti
a tanulási folyamatok fekete dobozának feltárásának. Ez megerősíti az adatalapú
pedagógiai döntéshozás szerepét az oktatási rendszerben, amelyben érdemes lehet
megerősíteni az intézményeket és a pedagógusokat, mind a közoktatás, mind a
felsőoktatás területén. A környezeti tényezők szempontjából a modell foglalkozik a
jogi és infrastrukturális feltételekkel (ez esetünkben elsősorban a Digitális Oktatási
Stratégiában vagy ahhoz kapcsolódóan a Nemzeti Oktatási Innovációs Rendszer
digitális alpillérében jelenik meg), a technológia által generált ipari folyamatokkal
(itt elsősorban az oktatástechnológiai ipar fejlődésére kell gondolnunk), illetve a
fogyasztói igényekkel (itt külön gondolhatunk a tanulók /szülők, illetve az állam/
munkaerőpiac igényeire). A kontextuális szervezeti tényezők körében a modell
elsősorban a korábbi szervezeti folyamatokra, rutinokra utal, amely fontos ténye¬
ző az innováció-elméleti és technológia elfogadási modellekben (lásd UTAUT2
modellben a szokásokat). A szervezeti tényezők kapcsán a szervezeti kultúrához
kötődően láttuk, hogy az oktatási rendszerben elsősorban az együttműködés
kultúrájára épülő, egymást támogató tanulás erősíti a digitális transzformációhoz
való alkalmazkodást, azonban a kreatív, innovatív kísérletezésre építő megközelítés,
illetve a külső szereplőkkel való együttműködés egy kiaknázatlanabb területnek
tűnik. Továbblépési lehetőségként érdemes megvizsgálni az oktatási innovációs
klaszterek létrehozásának lehetőségét (G. Halász és mtsai., 2021). Említhetjük
még a vezetés szerepét, pontosabban, hogy a vezetés mennyire érzékeny a digitális