Oldal 159 [159]
4. ÖSSZEGZÉS 157
náris sajátosságokat, amelyhez jó keretet nyújthat az emblematikus pedagógiák
(signature pedagogy) azonosítása (lásd pl. Shulman, 2005; Varga-Atkins, 2020).
Az eredményeink alapján elsősorban a személyre szabást és az együttműködést
leíró stratégiák mutatnak szoros összefüggést a 21. századi kompetenciák digitális
eszközökkel támogatott fejlesztésének képességével. A köznevelési alrendszerben
még a kutatásalapú tanulásnak is nagy szerepe lehet ebben a folyamatban. A digi¬
tális megoldásoknak nagy szerepe lehet a differenciálás, személyre szabott tanulási
stratégiák megvalósításában, gondoljunk például a mesterséges intelligencia nyúj¬
totta lehetőségekre. A személyre szabás stratégiájában egyrészt megjelenik az a
tendencia, amely a digitális transzformáció kapcsán más szférákban is tetten érhető:
az ügyfélközpontúság, a termékek és szolgáltatások személyre szabhatósága. Ez
a szemlélet az oktatás világában értelemszerűen a differenciäläson keresztül tud
megvalósulni, de ha tágan értelmezzük az ügyfél fogalmát, akkor vizsgálhatjuk
a kérdést a szülő, az állam, illetve a munkaerőpiac szempontjából is. Az oktatás
jövőjét tárgyaló kiadványok előrejelzéseiben megjelennek olyan modellek, amelyek
kifejezetten az oktatás ilyenfajta just-in-time , termelési" jellegű megoldásait vetítik
előre. Ez egy rugalmas megoldás lehet a szakmaspecifikus képességek fejleszté¬
sére, azonban az általános képességek fejlesztése kapcsán továbbra is előtérben
maradnak a hagyományos oktatási rendszer pedagógiai folyamatai.
Figyelembe véve a képesség-ökoszisztéma elemeit, a digitális transzformáció
(felerősítve a pandémia hatásával) egyértelmű hajtóerőt biztosít a modern peda¬
gógiai kultúra digitális eszközökkel való fejlesztéséhez. Nem szabad elfelejtenünk
a támogató közeg fontosságát sem. A kutatási eredményeink alapján a résztvevők
elsősorban külső gátló tényezőket jelöltek meg, amelyek akadályozzák a digitális
megoldások beépítését és felhasználását a mindennapi működés során. A köz¬
nevelési alrendszer szerelői elsősorban az időhiányt és a pénzügyi erőforrások
hiányát jelölték meg, míg a felsőoktatási szereplők az infrastrukturális ellátottság
hiányait említették legnagyobb mértékben. A pedagógusképzés területén megje¬
lenik a kompetenciahiány is, mint jelentős gátló tényező az érintettek önbevallása
alapján. Ez jól tetten érhető a korábban bemutatott eredmények tekintetében is.
A helyzetértékelés alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a közoktatás
digitális eszközellátottság, illetve digitálispedagógiai kompetenciák terén előrébb
jár, mint a felsőoktatás, vagyis azok a szereplők, akiknek a pedagógusképzés
keretében a leendő tanárok digitális tanári kompetenciáit kellene fejleszteniük.
Ez egyrészt felhívja a figyelmet arra a lehetőségre, hogy a felsőoktatási szereplők
tanuljanak a közoktatási szereplőktől, másrészt arra a fontos hiányra is utal, amely
a pedagógusképzés lehetőségeit illeti.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a pedagógus professzió egyenlőtlen
dinamikákat mutat a 21. századi kompetenciák digitális eszközökkel támogatott
fejlesztésének képességét tekintve. Egyrészt jelentős regionális különbségek azo¬